2009. július 22., szerda

Tánc és ének

Az ének és a tánc szeretete már szerintem az anyaméhben elkezdődött bennem.Mióta az eszemet tudom mindig nagy fontossággal bírtak az életemben.
Régen többet daloltak az emberek.Édesanyám énekelt munka közben,apám fütyörészett ,és a környezetemben minden adandó alkalommal énekszó csendült fel,és nem csak a fiatalok szájából.
A mezőn aratásnál, kalákában a nem éppen könnyű munkát dallal szelídítették.Utána pedig táncoltak éjfélig,már aki bírta.Óvodás,iskolás gyerekek már tudták az alaplépéseket, és amire kinőttünk az iskolapadból szinte minden táncot ismertünk.
Vasárnap délután a gyerekeknek külön mulatságot szerveztek, ahol körben a padokon már a fürkész anyai szemek ügyelték minden lépésünket.
Amikor a körbeállt lánykák fele elindult egy-két bátrabb csemete a szívünk a nyakunkban dobogott, nem annyira azért,hogy tetszett a fiú,inkább a bimbózó rivalizálás a a többi lánnyal szemben.
Nekem mindig többet jelentett a tánc,mint mozgás.Olyankor megszűnt létezni a külvilág,és egy más dimenzióban kerültem, olyan boldogság töltött el,mint soha.Forogni a zene ritmusára,akár csárdás,akár modernebb zene legyen,még most is megmagyarázhatatlan örömmel tölt el..Akkor csak én létezem meg a zene és tánc.
A gyerekeimnek én is át próbáltam adni ezt az imádatot,a nagyobbik lányomnak sikeresen, a fiam elzárkózott tőle, míg a kicsi lányom még most bontogatja a szárnyait, de őt csak a modern zene érdekli.
Mostanában a lakodalmakban újra visszatért a hagyományos zene(is) és akkor minden fiatal ott ropja,ahogy tudja, de hiányzik legtöbbjük szeméből az a csillogás,az a plusz.
Azt nem lehet megtanítani,azzal csak úgy lehet születni.

2009. július 14., kedd

Pálinkafőzés

Vidékünk jellegzetes itala a rozspálinka.Mivel a finom,magvaváló szilva nem honos minálunk(csak a fosókaszilva) így az emberi találékonyság nem ismert határokat ha egy kis szédülésre vágyott.
A rozsot megdarálták,utána bedöglesztették egy nagyobb hordóba.Miután megért jöhetett a kifőzés.A régi rendszerben nem engedték az ilyen fajta mesterkedést,ezért éjszaka főzték a pincében,vagy valami eldugott helyen.
Pálinka főző rézüst a faluban nem sok volt,ezért egy fél liter jóféle pálinka fejében odaadták a bizalmasabb embereknek a " portékát".Este későn lehetett hallani a kis kézi szekér zakatolását,meg a csörömpölést, édesapám ilyenkor megjegyezte,hogy "viszik a menyasszonyt".Ez volt a megnevezése, nehogy a gyerekek akaratlanul is elárulják a hétpecsétes titkot.
A folyamat hosszú volt,10-12 órát csöpögött a nemes nedű a spirál alakú rézcsövön.A segítségben sosem volt hiány az ilyen munkálkodásoknál, csoda jó szimatuk volt a teremtés felcsíki koronáinak, akármilyen titokban is tartották a háziak.
Kétszer járatták le, hogy jó erős, tiszta pálinka legyen,de már az első rendnek is volt hatása.Mondóvíznek hívták, és pont annak a célnak felelt meg,hogy legyen türelmük kivárni a tiszta pálinkát.
Hogy rozsból készült, és mégis tyúkszaros pálinkának hívták azt sohasem értettem,mert egyszer sem vettem észre, hogy a tyúkok görbe tojományait belefőzték volna:)).