2010. december 21., kedd

Szent Tamás napja

Szent Tamás napja,azaz december 21 a falu védőszentjének névnapja, tehát magától értetődő, hogy ezen a napon tartják a búcsújáró ünnepet.S hogy ilyen hideg téli napra esik hát Istenem, a pogácsa- árusoknak is meg kell élni még télen is.
Még volt -és most is van-egy örömteli dolog erre a napra nézve, hogy ezen a napon kaptuk ki a téli vakációt.Tehát a tanárok egy-két óra megtartása után tehetetlenül adták meg magukat a falra hányt borsó elveinek, és engedtek utunkra, hogy részt vehessünk mi is a bazári forgatagban.
Hazavidámkodtunk tehát, nem éppen csendes megnyilvánulásokkal, hogy a táskaterheinktől megszabadulva visszamenjünk kivenni a a részünket, ha nem is a istentiszteleten, de a piaci forgatagon.
Történt egyszer, hogy édesapámék még a misén voltak, és nekem úgy meg volt a kezem fázva, hogy nem bírtam az ajtót kizárni.Bementem egyik szomszéd családhoz, hogy engedjék segítségemre az egy szem fiúkat.Szegény eléggé csúnya gyerek volt( háta mögött Mókus volt a neve, nem kicsi pofazacskójára célozva)
 Sokkal idősebb volt mint én, amúgy nem tartozott a baráti körünkbe.Nem is igen barátkozott senkivel, amolyan magányos farkas volt,de készségesen bejött,hogy kinyissa nekem az ajtót.Amikor elment vettem észre,hogy az egy lej,amit édesanyám tett ki nekem az  asztalra  költőpénznek eltűnt  a  mókuskölyök"jóindulatának" következtében.
Azon a búcsún nem vehettem similabdát a nyárádszeredai Laji bától, sem  mézes-tükrös babát, de még csavaros cukorkát sem,amit olyan nagyon szerettem.Nem volt nagy összeg, azóta voltak ennél nagyobb veszteségeim,de mégis minden december 21-én az az egy lej  eszembe jut.

2010. december 7., kedd

Gyermekkorom disznóölései

Nyilván nem csak a régi gyerekkori disznóvágásokról vannak élményeim,de azok voltak a legmeghatározóbbak számomra.Akkor még élt drága édesanyám,és hagyta,hogy gyerek legyek ,ami egészen más világításba helyezi a dolgokat. Reggel korán már pattogott a tűz,és nagy fazékban forrósodott a víz.
A disznófogó emberek már kezdtek gyűlni,édesapám a késeket fente egy acéllal ,édesanyám pedig tálakat,törlőkendőket szerelt elé nagy szorgalommal.
-Na osztán ki fogja meg a tálat?-kérdezte játékosan Péter bácsi,a mészárosnak kinevezett szomszéd
-én aztán nem, tudom istenem-bújok el anyám mögé-
-jóra bízná maga es,a leánka még a filit es béfogja,nehogy hallja a disznyó sírását,eppe ő fogja meg a tálat-véd meg édesanyám a legrosszabb munkától,ami a disznóvágással jár.
Ugyanis a tálat,amiben a vért felfogják valakinek tartania kell,de az a valaki én soha nem tudtam lenni,azért voltak nem annyira jó élményeim ezeken a reggeleken.
Aztán kimennek ,és én amikor hallom a disznó sivítását bemegyek a tisztaszobába,és a fülemet befogva éneklem hangosan a szenttamási csonkatornyot,hogy ne halljam mi történik odakint.
Nem sok idő múlva aztán elcsendesedik minden,már az emberek is jönnek befelé nagy csizmaütögetéssel,hogy a havat leverjék a lábukról.
Édesanyám falnivalót rak az asztalra,édesapám pálinkát tölt és falatozni kezdenek.
-ügyej ki Teri közbe,nehogy úgy járjunk,mint az egykori ember,hogy amíg reggeliztek elfutott a levágott disznyója-viccelődnek az emberek
Majd az asszonyok is kezdenek jövögetni,akik segítenek a finom falatok előállításában.Először Kerekes mámá érkezik(apai nagyanyám),ő a pontosság,és az ész ,(drága édesanyám sokszor sírt titokban miatta),utána Szeles mámá érkezik (anyai nagyanyám) ,mindkettőn fekete hárászkendő van és gomolyog be mögöttük a hideg  ahogy bejönnek az ajtón.
Bizony jó az öreg a háznál,mert a piszkos munkát,mint például a béltisztítást is el kell végezze valaki,és a fiatalasszonyok mindig egy kicsit finnyásak voltak ezen a téren:- )Kint már megperzselték a disznót,meg is mosták,szépen megvakargatták a szőrét,olyan patyolatra,amilyen soha nem volt éltében.
A feldolgozással leginkább az asszonyok munkálkodtak,addig a férfiak koccantottak: adjon Isten egészséget az elhasználására. Mocskostokány volt a hagyományos étel ilyenkor puliszkával,melléje savanyú uborkával,és tormával.Attól bizony én sem idegenkedtem,mint a véres táltól.:))
Amikor szép sorjába elkészült a kolbász,véres,májas,meg sok sok finomság ,és amíg készült a vacsora a gyerek dolga volt elhordozni az úgynevezett aprólékot,vagyis kóstolót a szomszédoknak,rokonoknak.Egy tányérra tettek akkora kolbászt,meg vérest,hogy  körbeérje,a közepére pedig egy darab szeletnek való húst,ezt letakarták egy fehér szelvéttel.
Azt kimondottan szerette minden gyerek,hiszen kaptunk egy-egy lejt ,és cukorkát a fáradozásunkért.
A vacsora mindig káposztaléleves volt,utána  sült kolbász ,hurka meg  karaj krumplipürével.Arra már a közeli rokonság is eljött.
Kellemes beszélgetésekre emlékszem,és gyöngyöző kacagásokra.

2010. december 3., péntek

Orbán bácsi meg a sánta suszter

Mint egy mesét,úgy kezdeném: egyszer volt, hol nem volt,volt egyszer egy Orbán bácsi meg egy Sánta suszter.
Így visszaemlékezve gondolom egyetértésben éltek egymással, de az is lehetséges, hogy nem is voltak olyan jószomszédi viszonyba. Aprócska leánykakorom távoli emlékeiben nem voltak nagyon meghatározóak, viszont övezte mindkét családot valami misztika, talán azért mert mindkét család mesteri mivoltából kifolyólag, a többség paraszti életéhez egy kissé felül-kívül-állóságra kényszeríttetett. A sánta suszternek nem emlékszem  a valódi nevére, viszont arra igen, hogy egyik lába rövidebb volt vagy tíz centivel, és suszteri mesterségéből tartotta el a családját. Emlékszem, egyszer édesanyámmal elmentem cipő talpaltatni, és ott ült egy különleges alacsony bőrszéken, szemén aprócska szemüveggel vizsgálgatta édesanyám lábait, csodálkoztam is, hogy mit néz rajta, hisz nem azt vitte javíttatni. :)
Nagyon régen eltávoztak az élők sorából, a gyerekeik is távoli helyekre költöztek,de arra még emlékszem, hogy milyen tisztességesen gondozták öreg szüleiket.Sokszor példázódnak velük az emberek,mert nem az örökség motiválta őket, ugyanis apró házacskájuknál egyebük nemigen volt.

Az Orbán bácsi valami lakatosféle volt, és "másodállásban" szivarárus voltának köszönhette a nem kevés üzleti forgalmát. Szülőfalum vallásilag a katolikus egyházat gazdagította,de volt két református család, kik közül az egyik éppen Orbán bácsi és kedves felesége.Nem  fogadták a köszönésünket nekünk gyerekeknek, ha dícsértessékkel köszöntöttük az utcán, ezért nem is nagyon törtük magunkat ezen a téren.
Nem voltunk  szegények, de bizony sokszor volt pénzszűkében családunk a hónap utolsó napjaiban.Ilyenkor édesapám cigarettakészlete is megcsappant, ezért engem küldött, hogy vegyek egy lejre, vagy egy "tojásra" National cigarettát.Volt aztán egy olyan eset, hogy a pallónál várakozó édesapám nem győzte kivárni, hogy késedelmeskedem, és utánam jött. Engem pedig ott talált legnagyobb lelki nyugalommal végeztem nagybajomat a patyolat tisztára sikált tornácukon, és mosolyogva selypítettem fel apámra: nintyenek itthon Orpán pátyiék!
Utána nem küldtek mindaddig, amíg  "szobatiszta" nem lettem.:)
Hogy miért írom most le ezeket a nagyon távoli emlékeimet magam sem tudom, talán kicsikét nosztalgiát érzek a régi,egyszerű, nem túlbonyolítós világ fele.

2010. szeptember 21., kedd

Kiriska

A Kiriska nem női becenév.
A Kiriska inkább egy gyűjtőfogalom, a csínytevő leánygyermekek riogató megnevezésére.
Olyan, mint a kisasszony.
- Na, mi a helyzet kisasszony?
- Hány óra van Kiriska?
Ha a kérdést kedves szüléd teszi fel neked, akkor az amúgy is csekélyke bátorságod romokba hagyod  a kapun kívül,ahol még játszikálnál kicsit gyerekpajtásaiddal. De az óra jár - ilyenkor meg pláne -és este kilenckor minden rendes ember gyerekének ágyban a helye. És punktum.
Parancsok, törvények, szigorok, pofonok nem éppen önbizalom növelő tanítási módszerei közt próbáltuk a magunk kis örömeit verés nélkül megúszni, nem nagy sikerrel.
A felnőtt szava szent volt. Ő a tapasztalat, ő az igazság és a parancsoló.Ha kimondtak valamit csak nagyon ritka esetben vonták vissza, főleg a gyerekek javára.A kimondott szónak nagy hatalma volt.
Nem ígérgettek,
nem kényeztettek,
ritkán kaptunk dicséretet ,
sokszor szidást, és naponta verést,
mert füllentettünk,
mert feleseltünk,
mert szaladtunk, ha lassan kellett menni,
mert "ámbolyogtunk"ha sietnünk parancsoltatott,
ha cipőnk beázott,
ha a csirkéket nem szedtük össze eső előtt,
ha a nyitva maradt kapun bejövő szomszédék tehene lerágta a virágbimbókat, és még sorolhatnám, de minden napra jutott egy verés.Sokszor több is.
Tehát a gyerekkorunk jobbára azzal telt,hogy megszegtük a tilalmakat, rettegtünk a veréstől, utána sírtunk egy sort, majd minden kezdődött elölről.
- Kiriska,hogy néz ki a cipőd?
supp
- Kiriska, megforgattad a rendet?
-Minnyá....
supp.
Az iskolában meg ugyanaz történt
megvertek, ha nem figyeltünk,
megvertek, ha nem kérdeztek és beszéltünk,
megvertek, ha kérrdeztek és nem feleltünk,
tenyerest kaptunk a rossz osztályzatért,
tenyerest ha nem tudtuk eléggé a szorzótáblát.
Ha otthon panaszkodni mertünk az volt a válasz
-jól tették,biztos megérdemelted!
nem szaladtak velünk reklamálni,nem írattak át más tanárhoz, más iskolába, nem rugatták ki a tanárt.
Amit főztünk magunk kellett megegyük.
És ennek ellenére úgy volt szép, ahogy volt, nem lett belőlünk anyámasszony katonája,meg munkakerülő.
És érdekes módon mindez nem maradt meg negatív élményként, mert ez volt az akkori világ rendje, az élet velejárója jó és rossz szokásaival együtt.

2010. szeptember 14., kedd

Szüreti bál

Újra itt az ősz,eljött a szüreti bálok ideje. Szombaton már lóháton éneklő csőszöktől volt hangos a falu: Ősszel érik babám a fekete szőlő....énekelték,habár hideg vidékünkön nem terem meg e nemes gyümölcs.
Ez senkit nem tántorít el attól,hogy szüreti bált szervezzen,ugyanis a piacon a román gazda szívesen cserél szőlőt krumplival,és máris megvan az alapanyag.
A hetvenes években-a mi fiatalságunk éveibe-hasonló volt a folyamat,csak akkor a katonaköteles legények rendezték ,tehát a húszéveseké volt a világ. Most pedig ,aki vállalkozik erre ,mindenkit szívesen látnak.
Akkor 10 csőszpár volt a szokásos és a tizenegyedik pár a csőszbíró,akik nem csak címben,hanem méltóságában is a döntőbíró szerepét kellet képviselje,ugyanis nem mindig zajlott zökkenőmentesen a szüreti bál.
Pénteken este a termet díszítettük fel szőlőfürtökkel ,úgy hogy onnan lopni is lehessen,amit ha észrevettek a csőszbíró megbüntetett valami szimbolikus összegre.Két szőlőkoszorút  fontunk,amelyek a bál alkalmával értékesítésre kerültek.A kisebbik koszorút tombolán nyerhettek meg,a nagyobbik pedig árverezés tárgyát képezte( szinte mindig meg volt bundázva...:)))Másnap - szombaton- lóháton,és feldíszített szekéren körbejártuk a szomszéd falvakat,hogy tudomást szerezzenek az esti bálról. A lovakat azelőtti napokban be kellett tanítani,hiszen őnekik is viselkedniük kellett,és a zenétől sem szabadott megijedniük.
A csőszök székelyruhát viseltek a felsőtestükön átkötött piros szalaggal ,a csőszbírák pedig még egy kék szalagot kötöttek ,tehát ezzel szemléltették a nem mindennapi fontosságukat.
A bál estéjén egy szép betanult csősztáncot táncoltunk,majd kezdődött a reggelig tartó mulatság.  A szőlőlopás folyamata,vagy az árverés nem ment soha olyan simán,bizony voltak lájbitépések, nem egyszer komoly verekedésbe is torkollott.
A csont a hússal jár -tartják - ez is hozzá tartozott a falu életéhez.

2010. szeptember 1., szerda

Zsiga bátyó

" Ez a világ megbolondult,s megbolondít münköt es"

A fenti arany igazságot a tavaszon mondta egy nagyon aranyos ,öreg jenőfalvi bácsi.
Maga az ember már unikumnak számít ,hiszen az öreg,özvegy férfi elég ritkaság számba megy mifelénk.
-Elég kelendő vagyok-büszkélkedik Zsiga bátyó,és reszkető kézzel kotorászik a kankóspálcája után .
-Még megházasodik itt nekem-incselkedik vele a legidősebb unoka állapotos felesége,és közben fürgén terít asztalt a nagytatának.
-Ha nem főztél finomat még megtehetem-  hunyorog felém huncutkásan az öreg-  sok  özvegyasszony van a szeren, ott túl a kút mellett Szabó Mártonné,osztán meg Sándor Péterné,idele es van Vízi Margit,Barabás Márcella...osztán ki es van még-tépelődik,ja még elfelejtem ,há Bíró Jánosné -nevet- még soroljam-e?
-Csak má öregek s nekem nem nagyon  kellenek,igaz én se nekik- kacag bele a kockás ingdarabból előavanzsált zsebkendőbe.
-Zsiga bácsi,maga a régi idők tanúja,nem mesél egy kicsit a fiatal koráról?-kérlelem
-Hát mit meséjek Teri fiam,nehez vót,nagyon nehez,de fiatalok vótunk,s birtuk,osztán most es nehez,de most öreg vagyok,s így es bírni kell,amig az Isten es úgy akarja.
Közbe elfogyott mind egy cseppig az étel a tányérról.
-Jól főz ez az Erika,csak nem mondom a szemibe,nehogy elhiggye magát - kacag,
-Hallom én vén kópé ,kacag oda  a szép gödrös arcú jövendő anyuka.
-Azért én  a szerencsésebbek közi tartozok,-suttogja oda nekem-a fiatalok a házétt eltartanak.
Ez így jól van elrendezve,én se vagyok egyedül,s ők es van ahol lakjanak.

Drága Zsiga bácsi! Egyre ritkább már az ilyen ízes beszéd,meg a kölcsönös jó szándék.
Most már veled is kevesebb.....

2010. augusztus 23., hétfő

Magyarnak lenni,vagy nem lenni

2004 december 5 minden bizonnyal nem örömünnepként maradt meg a székely ember emlékezetében.Nem hiszem,hogy ez további magyarázatra szorulna,hiszen azóta is sok pro és kontra érveket sorakoztattak fel a hozzáértők,és nem csupán. A MA kellett eljöjjön ahhoz,hogy feledtesse(?) egykori kitagadásunkat. Nem mondok újat azzal,hogy az önhibánkon kívül szenvedett határmódosítás még 90 év múltával is a legfájóbb ,holott a székelység a legnagyobb magyar,ha fokozni lehet ezt a tudatot.Ezért vagyunk érzékenyek az anyaországból idelátogatók mára már egyre ritkább( hála Istennek) kérdésére,hogy honnan tudunk mi ilyen jól magyarul?
A magyarok történelmét mi sem tanulhattuk( az ok ismerős),de viszont szüleinktől,nagyszüleinktől olyan érzelmi,és értelmi pontossággal vettünk át ,hogy az államalapítástól a szovjetek kivonulásáig minden eseményt ismerünk.Tehát kedves magyar testvéreink mi is ugyanolyan magyarok vagyunk,csak egy pár politikus aláírt egy átkozott szerződést,aminek következtében határok választottak el magyart,és magyart.
Csak ennyi ,ilyen banális,és attól ilyen drámai.Azért néztünk nagyot 2004 december 5-én ,hogy milyen flegmával utasít el,remélem nem az édes ,csak a mostoha testvér. Most azért vagyunk óvatosabbak az ünneplést illetően,azért látunk minden bokor mögött medvét.
Én személy szerint örömmel fogadom el a felém nyújtott kezet.
Bocsánatot kérek az általánosításokért,szerencsére becsületes magyar ember még mindig több akad,mint az ellenkezője.
Igényelni fogom a magyar állampolgárságot,és ugyanolyan magyar maradok,mint mostanáig voltam,és ugyanott maradok magyar ,ahol mostanáig éltem.
KÖSZÖNÖM!

2010. augusztus 16., hétfő

még egy morzsa

Reményteli,csillogószemű,szomorúságot nem ismerő gyerekek voltunk.Nem hallottunk soha depresszióról,pánikbetegségről,AIDS-ról,még homoszexualitásról sem hallottunk soha.
Igen,lehet,hogy kissé homályos volt ez a terület,de ennek ellenére,vagy talán éppen  ezért voltunk annyira naivan tiszták ezelőtt 40-45 évvel,mind gyermek.
Akkor is rengeteg kópéságot csináltunk,sokszor a  porondon harminc gyerek is összeverődött ,ilyen szép nyári délutánokon,estéken.Ott voltunk aztán királylányok ,meg virágnevek,Winetouk meg ki tudja kik,akik épp szerettünk volna lenni. Amúgy rebbentünk szét,amikor valamelyikünk édesanyja kiáltotta,hogy kell indulni a csarnokba. Egy három literes világoskék  "hordozósfazakba"vittem én is a frissen lefejt tejet a csarnokba.Apró kiegészítése volt a családi kasszának.Sok gyerek álldingált akkor Irénke nénire várva,hogy lemérje a tejeket.Utána meg uccu neki,ki ki a maga csapatához verődve vidámkodtunk a kellemes nyári estébe.
Lefelé hárman mentünk ,két leányka meg egy fiú,és mindig valami csínyen törtük az eszünket,hogy ne érjünk olyan korán haza.Az utcánk végében volt akkor egy apró kis ház,benne egy nagyon öreg özvegy asszony lakott egyedül,aki még süket is volt szegény.Na ,mi azt az öregasszonyt szinte minden este meglestük az alacsony ablakon keresztül.És persze kacagtunk nagyokat,ahogy vetette le  kopottas köntösét,és imádkozott ,ráncos kezében a rózsafüzérrel.Ahogy mozgott a vékony ,beesett szája mi  azt órákat el tudtuk volna kacagni,ahogy leengedte hófehér ,pelyhes hajfonatát,majd eloltotta a lámpát és lefeküdt.Ekkor mi is észbe kaptunk,hogy biza kellene sietni,mert akkoriban  nem volt olyan nagy vétek egy-egy jól irányzott anyai,vagy apai pofon.
Most az idő mélységéből előkerült  emlékmorzsa nem töltött el büszkeséggel.Megszidnám egykori önmagunkat,ahogy riogassuk szegény kis anyókát,hogy utánoztuk mozgó,vékony imádkozó száját.
De akkor ,ott őszinte kacagással másztunk át a kerítésen ,és szaladtunk neki a tiszta nyári estének.

2010. július 3., szombat

Megsárgult fotók

1.szabadságos katona a családdal,
2.1878 as fotó a család felmenőiről,
3.Dúsgazdag című színdarab szereplői(köztük apai nagyapám),
4.édesapám a báránnyal
5.édesapám a kapuban
6.nagyanyám is volt leány
7.elsőáldozás anno (a kicsi lány édesanyám)
8.apai nagyapám( a háborúba veszett)
9.frustokol a család (kaszáláskor)
10.apai nagyanyám
11.a szenttamási Csonkatorony
12.levente vitézek (első sorban középen néhai apai nagybátyám)
13.édesanyám és valamikori nagy családja
(ő a fehér galléros,kockás karincás lány)
 
















2010. június 23., szerda

Emlék morzsa

A román nyelv elsajátítása nem kis feladatot ró vidékünk gyerekeinek vállára.Gyerekkoromban az etnikai összetétele Csíkszenttamásnak 99,99 % magyar volt,ami mostanra 95 % körül mozog.Mindkét esetben a rend őrei,meg a családjuk teszi ki a nem magyar kisebbséget( meg a két cigány család,akik becsületesen dolgoznak-eresz  bádogolással)
Így a góbé apróságok csak őseik nyelvén beszélnek,és nehezen jár rá az agyuk,meg a szájuk a román nyelvre.
Történt egyszer -kb. 40 éve -hogy iskolánk igazgatója izgatottan nyitott be az éppen velünk vesződő román tanárnő órájára,hogy jönnek a fő tanfelügyelőségről,és ne adj Isten,hogy valaki ne készülne a következő román órára. Egy pár gyereket ki is választott azon nyomban,hogy a másnapi "spontán" felelőiként ellássák jó tanácsokkal. Mivel a pioníravatás,ami nem sokkal azelőtt történt,megtanultunk egy pár román verset,meg az úgynevezett esküt is letettük,nem sok fejtörést okozott a felkészülés.
Amikor a 4 tagú szigorú bizottság másnap megérkezett,az egyik fiú az osztályban hangosan gondolkodva egy nem éppen szalonképes kijelentést tett,amit a figyelmes ellenőrök meghallottak.
-Cine a injurat? kérdezte az idősebbik ( ki káromkodott?)
(injura szónak a román nyelvben két jelentése van: káromkodni ,és esküdni kifejezések,attól függően,hogy használjuk őket.)
Az egyik aprócska termetű kisleány cérnavékony hangján megszólalt-  Eu! (én )- ugyanis ő az avatási esküt hallotta az idáig,és már kezdte is hadarni,mint a vízfolyás a betanult eskütételt.
Lett erre nagy kacagás ,a tanfelügyelő elvtársak pukkadoztak a nevetéstől,amiből mondanom sem kell,mi egy mukkott sem értettünk.Szerencsére nem piszkálták tovább ,megértették,hogy bizony nem nagy a román tudásunk.
Így sikerült megúszni a fiúnak a büntetést,nekünk meg a további feleltetést.

2010. március 22., hétfő

Székely szavak szótára

Régi tervem,hogy a székely szavakat,kifejezéseket egy csokorba kössem a jövő generáció számára.( főképpen a helyi kifejezéseket)Van,amely ma is használatos,de olyan szavakat is sikerült összegyűjtenem,amelyek már a múlt ködébe vesztek.Nem nagy az érdeklődés tudom,de azért leírom ,ha csak valaha egy emberben is sikerül kellemes emlékeket ébresztenem akkor is megérte.Minden szó mögött az őseink dolgos,hétköznapja, tiszta ünnepe ,vagy mókás kedve áll.
Ábécé sorrendbe írom ,így utólag még pótolhatom a kimaradt szavakat.
A,Á
ádomás - vásár megköttetése utáni italozás
almáriom - üveges konyhaszekrény
ahajt - ott,nem messze
ágos - kemény,többágú száraz ág,mosogatás után az edényeket erre akasztották kinn az erdőn
B.
baklat - párzik (az állat)
bámészkodik - nézelődik
bombóc - cukorka
bé - be
béduvad - be omlik
berbécs - hím juh
békacimpó - ebihal
beretva - borotva
balakovács - a juhok gyapjában előforduló élősködő
boroszlán - orgona(virág)
borsika - boróka
borvíz - ásványvíz
bircsóka - szemölcs
böbös - mumus
böktör - durcás/gőgös  keveréke
buba- baba,csecsemő
bugyuta - ügyetlen
bünnyög - siránkozik
bugyurka - buborék
bütü -valaminek az oldala
bürgöli - posztó csizma
büszkürtő - popsi
C Cs.
csalóka - fenyőtoboz
cega - kecske
cira - krumpli,vagy más zöldségek hajtása
cucó - ló
cirdikel - reszket
csürke - csibe
csihán - csalán
cughúzó - szellőző ablak
cüvek - földparcellák határaként földbe szúrt fenyőfabot
D
degged - víz hatására megnő(pl. hordó)
derekajj - libatollal töltött derékalj
dörgöl - töröl
dörgölő - konyhai törlőruha
E
ejsze -talán
eregel - bandukol
eszterhéja - eresz
F
féreg - egér
feszt - mindig,örökké
fészi -fejsze
förödik - fürdik
firhang - függöny
fűtő - kályha
fuzsitus - kapkodó
fuszékli - zokni
fuszujka,faszujka - bab
früstük,frustok - reggeli
G ,Gy
gac -levágott faágak
ganyé -trágya
garádics - lépcső
gebbeszt pl. tyúkot forróvízben áztat 
geleszta - giliszta
görget - mennydörög
gyűtő - pásztor
gyüngy - gyöngy
gurucsa - gyűrött
gilics -korcsolya
gereben - kender feldolgozó eszköz,fésű
gülü - nagy,golyószemű emberre mondták
H
Ha tyúkod nincs,ha megütöd sem tojik. -hiába vagdalkozol,inkább dolgozz ,s lesz neked is.
híju - padlás
höngörit - gurít
 I,J
istirimfi - harisnya
jú -juh
K
kancsi - kancsal
karinca - kötény
kégyó -kígyó
kaszten - fiókos bútordarab
kasziba - csámpás
kantárosfazak - tejhordó fazék
kendő - törülköző
kurti - szvetter,pulóver
kota -tyúk
korcsova - szánkó
keccsü -kesztyű
küpü - borvízkút
kankósbarát - ezzel ijesztették a kisgyerekeket,hogy ne menjenek közel a kúthoz
kutúl - valamiben kotorászik
L
lamentál - elégedetlenkedik,reklamál
leánka -kislány
lajtorja - létra
lecsmeteg - vizes, sáros út
lepcsel - locsol
lájbi - mellény
M
monyator - pásztorsegéd
maszkura - lakodalmakon megjelenő álruhás csoport
mozsika - zene
málélepén - kukoricalisztből készített sütemény
mű -mi
N,Ny
nyekereg - csikorog
nem fontak a szájáért - sokat beszél
O,Ö ,Ő
osztováta - szövőszék
osztán - aztán ,majd
ozsonya - uzsonna
P
pozdorja - kenderpor,tilolás után
plajbász - ceruza
pepecsel - babrál,matat
porozsnak - a tyúkok tojóhelyén hagyott tojás,hogy következőleg is oda tojjanak
posszogtató - füzfasíp
pukét - menyasszonyi csokor
pityóka - krumpli
pücsi - tehén
pirics - erdei ágy szénával töltve
pemete - kenyérsütéshez használt kemenceseprű
pimpó - barka
piszlicsáré - apró cseprő
pizdirice,vagy miszlingó - apró darabok
peréda -elherdál
R
réce -kacsa
rokolya - szoknya
ruha - fejkendő
rodli - szánkó
S,Sz
sirit - sodor
szapuló - mosó
sujkol - tisztál a patakon
sutu - tartó,tok
szekervel - szekérrel
seggvakaró,peccs,hecserli - csipkebogyó
susmutyorog - sugdolózik
síkurázik - csúszkál
szöszmötöl-kaparászik
 T
törek - krumplipürészerű étel
tűk - ti
törökbúza - kukorica
tekenyő -teknő
U,Ü
üver - szakadék
üsmer -ismer
V
vakarú - kenyértésztából sütött pogácsa
vagdaló - kendertiloló szerszám
vájling - tál
vizitka - blúz ( női )
Z
zakota - rendetlenség
zúgolódik -elégedetlenkedik
züherel - agitál
zuvatol - pletykál
Egyelőre ennyit sikerült összeszednem,majd még alkalomadtán bővítem.
(Ezeket a szavakat szenttamási eredetük folytán nem éppen a teljes székelység  használta.)

2010. március 16., kedd

Leányszöktetés

A felcsíki falvakban,és a gyímesekben szinte népszokás volt régen a leányszöktetés.Ez volt az egyetlen lehetséges módja annak,hogy a "nem összeillő" fiatalok,a szülők által tiltott szerelmesek egymásé lehessenek. A felállás szinte mindig ugyanaz : szegény leány-gazdag legény,vagy fordítva,a fiú ha nem töltötte le a katonai szolgálatot,vagy ne adj Isten a leány teherbe esett. Ritka volt az a hétvégi bál,vagy lakodalom,ahonnan ne szöktek volna el egyetlen szál ruhában ,a közös boldogság reménye felé ,csámcsogni valót szolgáltatva a falu asszonynépének(és nemcsak)
 -Hallád-e komámasszony? Ilust elszöktette Istán!
 -Mit nem mondassz,ejsze állapotos volt?
És szőtték,színezték a történetet -értelmet adva szürke hétköznapjaiknak-a következő érdekes eseményig.
Volt aztán reggeli látogató a legényes háznál .
A leány a szokásokhoz híven a hosszú hajfonatát kontyba tekerte,ezzel is jelezve a hír igazságát.
A szülők ilyenkor üzentek a lány családjának,hogy ne várják gyermeküket,mert jó helyen van az már.A következő lépés pedig az engesztelő látogatás ,szegény fiatalok ,nem volt ajánlatos kíséret nélkül menni az "oroszlán barlangjába" ,mindig akadt egy közeli rokon,vagy keresztszülő,aki felvállalta a nem mindig kedvelt békebíró szerepét.
Szerencsére a legvégén mindenki kibékült ,és boldogan éltek...stb,stb.
A székely falu vad romantikától terhes élete mára már megszűnt,vagy átalakult .A szokások eltűntek az évek süllyesztőjében,a százados előítéletek is eltűnőben vannak....vagy mégse?

2010. január 5., kedd

Téli ünnepek

Gyermekkoromban az ünnepek az ünnepről szóltak,nem nyomta el a lényeget sem a vásárlás,sem a sütés-főzés.
Magasztos volt ,csend meg szeretet lakozott benne,és a kételyek nélküli hit.
Igaz ,az idő is megszépíti az emlékeket,de visszagondolva ennyi év távlatából ,a régi ünnepek voltak igazán meghatározóak az életemben.
Karácsony másodnapján,Szent István napján "megénekelték" az Istvánokat. Édesapám egyik nagybátyja is ezzel a névvel büszkélkedett , amúgy tehénpásztor volt neki a becsületes mestersége.Családja nem lévén,eléggé morcos,szúrós emberke volt,akit én csak hallomásból ismerhettem. Az ő ajtajához is odasettenkedtek a bátrabb férfiemberek, elénekelték a Szent István énekének direkt neki írt változatát,de már futott is ki merre látott,mert nem volt szerencsés az öreg kezébe kerülni.A dal így szólt:
Íme egykor Szent István
a vén pápa Bir' Istán
fejedelme zsidóknak
parancsol a tinóknak.
Volt utána kacagás,kuncogás ,találgatták vajon megismerete-e az öreg.Hát megismerte....
Aprószentek karácsony negyednapján van.Vékony fűzfavesszőkkel felfegyverzett gyerekek,és férfiemberek indultak el kora reggel "asszonyverni"Ha nem volt felkelve a "fehérnép"az ágyból ,a paplan alá is beért a vessző,és bizony mondom nagyon tudott csípni ....sokszor maradtak vörös csíkok az asszonynép hátsó fertályán.Közbe mondták a mondókát:
Aprószentek Szent Dávid
éljen maga sokáig,
pénzbe járjon bokáig
százesztendős koráig.
Ezalatt végig ütöttek,ahol értek
Az újévbe Vízkereszt ünnepe körül a házszentelések ideje.Most napjainkban is megmaradt ,mint szokás,és mint vallási momentum.Az egész napot várakozással töltjük ,ki ki leskelődve,hogy jön-e már a pap,hogy ehessen utána család.Tárt kapuval,ajtóval illik várni a Szentkeresztet.Az asztalra hófehér abroszt terítünk ,rajta egy gyertyatartó égő gyertyával,mellette egy porcelán tányéron egy általunk megszabott pénzösszeg az egyház részére. A házszentelés végeztével ,égő gyertyával kísérjük el a szomszéd házig a ,hogy ne maradjon kíséret nélkül a kis Jézus.
Ekkor kezdődik a farsang.Ezen a napon így köszönnek:
Víg farsangi napokat!