2009. január 27., kedd

anno

A régi ház ablakából a Nap éppen az asztalon hagyott reggelit melegítette,amire rá is fért ,mert a puliszka az melegen puliszka ,de a szükség törvényt bont és nekem azon a napos reggelen a hideg tejespuliszka éppen a szájam íze szerint volt.
Ez a legrégebbi emlékfoszlány ,ami most is elevenen él bennem.
Két -hároméves forma leány lehettem,édesapámék a mezőre mentek ,engem otthon hagytak,hogy a napos csirkéket etessem .
Testvérem nem volt(most sincs) így sokat voltam magamba egész pici korom óta.
És ez a Napos,puliszkás reggel ,körülötte jópár léggyel jelentette nekem a szabadságot és a világra való rácsodálkozás legelső élményét.
Igaz csak később tudatosult bennem ,hogy milyen jó dolog is úgy Istenigazában belebámulni a,semmihez sem hasonlítható falusi reggelbe ,első öntudatra ébredésem reggelére.

2 megjegyzés:

Emi írta...

Nálunk vasárnapi reggeli volt a tejes puliszka. Ma is az egyik kedvencem. A másik a tejes, túrós törek:)

monik írta...

Én is szeretem minden változatát ma is.