Szombat délelőtt egyik kolléganőmmel megnéztük a Csiki Székely Múzeumban megrendezett Tatárjárás cimű kiállítást.A harcosok, lovak szerszámainak egy -egy megmaradt példánya,meg a történelmi dokumentumfilm vetítés , a nyílvesszők suhogása eléggé illusztrálta azt a régi kort, amiből a csodával határos módon maradhattak meg túlélő őseink,akiknek a leszármazottai lennénk.
Ahogy kijöttünk a múzeumból vidám zene fogadott, ugyanis a farsangtemetési népszokásokat mutatták be a környező faluk csoportjai.A városi Tanács előtt jókora tömeg gyűlt össze, és végigcsodáltuk ezt a különleges "télégetést" A tél szimbólumát egy szalmabábut égettek, a sirató asszonyok siratták, csupa móka, kacagás, igazi kellemes farsangi élményt nyújtott
A mi gyerek,és fiatal felnőttkorunk a régi átkos rendszerre esett, így csak a szüleink elbeszéléséből ismertük a régi ,szép népszokásokat, amelyek a '89 es évek után részben visszaállíttattak, de már egy maibb formába.Ilyenek a kosarasbálok is, amiket napjainkban is szerveznek.Egy kosarat megraknak étellel-itallal,és a falusi,akár városi kultúrtermekben összegyűlnek,esznek,isznak,mulatnak.
A húshagyókeddhez is minden katolikus vidéken kötődik valamilyen ünnepség,vagy szokás.
Gyerekkoromban a szüleim húshagyatolni rokonokhoz, szomszédokhoz mentek.Ilyenkor "pánkót" sütött édesanyám, egy tányérra még melegen felrakta, szép damaszt szelvéttel átkötötte, úgy hogy a kezében tudja vinni.Nagyon kedves kis csomag volt,akár egy kosárka.És ott eltöltöttek egy kellemes estét, majd vigyázva, nehogy éjfél után már megegyék a zsíros ételt,mert már másnap kezdődik a nagyböjt.
A hamvazószerda utáni "kövércsütörtöknek" nálunk nem volt akkora jelentősége, csak módot adott arra, hogy a keddről megmaradt húsos ételeket büntetlenül elfogyaszthassák.
A nagyböjti idő alatt minden pénteken imádkozást csináltak, minden alkalommal más-más háznál gyűltek össze, és imádkoztak,énekelte, így készültek a Húsvét ünnepére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése