2009. december 22., kedd

Mária radinája,és a csíki angyal

Ezernyi csillag az égen, talpunk alatt ropog a hó, szikrázó a hideg.Én  fázom,alig vagyok 4éves. Hárman megyünk hazafelé az éjféli miséről, szenteste anno 1961. Bizonyára a templomban is hideg volt, mert a kis bakancsomban a lábujjaim folyamatosan bizseregnek.
Ez  a legrégebbi karácsonyi emlékem.
Fogom a szüleim kezét, mindkettőjük zsebébe becsúsztatom a fázó kezeim, meleg tenyerük óvón öleli át a kacsómat. Harangszó hallszik Karcfalva felől, ott mindig tovább tart az éjféli mise, mi már a Kőhídnál tartunk. Behunyom a szemem,és lépegetek közbül, rábízom magam édesapámékra,  próbálom kitalálni hol járunk....most letértünk az Olt fele....most meg már a saroknál járunk, épp Guszti bácsiék előtt....és már csikorog is a zárban a kulcs.....és itthon vagyunk...Ahogy megnyílik az ajtó úgy  gomolyog a pára, mint egy katlan.
A karácsonyfa a helyén van, nem vitte el az angyal ahogy próbáltak ijesztgetni, ha nem sietek az öltözködéssel.
    Mennyire szép,és csillogó, pedig visszatekintve a múltba, ott állt egy hokedlin s még az alacsony gerendáig sem ért fel, de akkor óriásinak tűnt.Csodálatosnak.
Igaz,én nem láttam amikor jött nálunk az angyal, furcsállottam is, hogy pont akkor vitt be édesanyám Juliska nénihez, ahol még gyerek sem volt. Amikor hazaértünk, és a szobába lépve megpillantottam, olyan,de olyan boldog voltam, amilyen még soha.
A gyertyák már égtek,alatta csomag is volt,már nem emlékszem,hogy mi,csak arra emlékszem,hogy elénekeltük a Menyből az agyalt.Az az érdekes,hogy csak csíkban jár az angyal,másfele a Jézuska viszi a karácsonyfát.De biztosan ott fent intézték, és így is van jól.
A templomból hazaérve tehát, újra körülörvendeztem a fát,amíg édesanyám előkészítette a finom,kései vacsorát, a Mária radináját.Így nevezték mifelénk az éjféli mise után elfogyasztott ételt. Finom kolbász,hurka,sült karaj pityókapirével (krumplipüré) és savanyú uborkával,utána egy szelet kalács.
Csendbe fogyasztottuk el a vacsorát,nem volt tévé,ami elvonta volna figyelmünket arról,hogy a Kis Jézus épp akkor született meg  kis családunk lelkében.

3 megjegyzés:

Imola írta...

Kedves Monik!
Nagyon tetszett ez a szép,kedves gyerekkori történet.Én is kívánok nagyon boldog,meghitt ünnepeket ezzel a Márai idézettel:
Ha az ünnep elérkezik életedben, akkor ünnepelj egészen. (...)

"Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás."

Lili írta...

A Karácsony ugyan már messze jár, de most találtam rád. Nagyon tetszik a az írásod hangulata, a meghittsége, megható.

monik írta...

Kedves Lili,nagyon örvendek,hogy idetaláltál,és tetszenek a régi emlékírásaim!