2010. június 23., szerda

Emlék morzsa

A román nyelv elsajátítása nem kis feladatot ró vidékünk gyerekeinek vállára.Gyerekkoromban az etnikai összetétele Csíkszenttamásnak 99,99 % magyar volt,ami mostanra 95 % körül mozog.Mindkét esetben a rend őrei,meg a családjuk teszi ki a nem magyar kisebbséget( meg a két cigány család,akik becsületesen dolgoznak-eresz  bádogolással)
Így a góbé apróságok csak őseik nyelvén beszélnek,és nehezen jár rá az agyuk,meg a szájuk a román nyelvre.
Történt egyszer -kb. 40 éve -hogy iskolánk igazgatója izgatottan nyitott be az éppen velünk vesződő román tanárnő órájára,hogy jönnek a fő tanfelügyelőségről,és ne adj Isten,hogy valaki ne készülne a következő román órára. Egy pár gyereket ki is választott azon nyomban,hogy a másnapi "spontán" felelőiként ellássák jó tanácsokkal. Mivel a pioníravatás,ami nem sokkal azelőtt történt,megtanultunk egy pár román verset,meg az úgynevezett esküt is letettük,nem sok fejtörést okozott a felkészülés.
Amikor a 4 tagú szigorú bizottság másnap megérkezett,az egyik fiú az osztályban hangosan gondolkodva egy nem éppen szalonképes kijelentést tett,amit a figyelmes ellenőrök meghallottak.
-Cine a injurat? kérdezte az idősebbik ( ki káromkodott?)
(injura szónak a román nyelvben két jelentése van: káromkodni ,és esküdni kifejezések,attól függően,hogy használjuk őket.)
Az egyik aprócska termetű kisleány cérnavékony hangján megszólalt-  Eu! (én )- ugyanis ő az avatási esküt hallotta az idáig,és már kezdte is hadarni,mint a vízfolyás a betanult eskütételt.
Lett erre nagy kacagás ,a tanfelügyelő elvtársak pukkadoztak a nevetéstől,amiből mondanom sem kell,mi egy mukkott sem értettünk.Szerencsére nem piszkálták tovább ,megértették,hogy bizony nem nagy a román tudásunk.
Így sikerült megúszni a fiúnak a büntetést,nekünk meg a további feleltetést.

3 megjegyzés:

Lili írta...

Kedves kis "morzsa":)

szeterka írta...

Köszönöm Lilike! :)

Vári Józsefné Zita írta...

Nagyon kedves kis történet. :)