2010. augusztus 16., hétfő

még egy morzsa

Reményteli,csillogószemű,szomorúságot nem ismerő gyerekek voltunk.Nem hallottunk soha depresszióról,pánikbetegségről,AIDS-ról,még homoszexualitásról sem hallottunk soha.
Igen,lehet,hogy kissé homályos volt ez a terület,de ennek ellenére,vagy talán éppen  ezért voltunk annyira naivan tiszták ezelőtt 40-45 évvel,mind gyermek.
Akkor is rengeteg kópéságot csináltunk,sokszor a  porondon harminc gyerek is összeverődött ,ilyen szép nyári délutánokon,estéken.Ott voltunk aztán királylányok ,meg virágnevek,Winetouk meg ki tudja kik,akik épp szerettünk volna lenni. Amúgy rebbentünk szét,amikor valamelyikünk édesanyja kiáltotta,hogy kell indulni a csarnokba. Egy három literes világoskék  "hordozósfazakba"vittem én is a frissen lefejt tejet a csarnokba.Apró kiegészítése volt a családi kasszának.Sok gyerek álldingált akkor Irénke nénire várva,hogy lemérje a tejeket.Utána meg uccu neki,ki ki a maga csapatához verődve vidámkodtunk a kellemes nyári estébe.
Lefelé hárman mentünk ,két leányka meg egy fiú,és mindig valami csínyen törtük az eszünket,hogy ne érjünk olyan korán haza.Az utcánk végében volt akkor egy apró kis ház,benne egy nagyon öreg özvegy asszony lakott egyedül,aki még süket is volt szegény.Na ,mi azt az öregasszonyt szinte minden este meglestük az alacsony ablakon keresztül.És persze kacagtunk nagyokat,ahogy vetette le  kopottas köntösét,és imádkozott ,ráncos kezében a rózsafüzérrel.Ahogy mozgott a vékony ,beesett szája mi  azt órákat el tudtuk volna kacagni,ahogy leengedte hófehér ,pelyhes hajfonatát,majd eloltotta a lámpát és lefeküdt.Ekkor mi is észbe kaptunk,hogy biza kellene sietni,mert akkoriban  nem volt olyan nagy vétek egy-egy jól irányzott anyai,vagy apai pofon.
Most az idő mélységéből előkerült  emlékmorzsa nem töltött el büszkeséggel.Megszidnám egykori önmagunkat,ahogy riogassuk szegény kis anyókát,hogy utánoztuk mozgó,vékony imádkozó száját.
De akkor ,ott őszinte kacagással másztunk át a kerítésen ,és szaladtunk neki a tiszta nyári estének.

5 megjegyzés:

csutkailda írta...

Óóóóóóóó... Monik , öröm volt olvasni.
Te legalább elmondhatod, hogy érzelmileg gazdagon nőttél fel.:)))

szeterka írta...

Ezek a korai gyerekkori emlékek,akkor igazán felhőtlen volt minden....édesanyám haláláig.Az egy másik fejezet.
Köszönöm ,hogy olvastál!

berzsankovats írta...

Csodálatos bejegyzés! Kész novella. A mondatfűzések, a kanyarulatok, a kis míves apróságok... olvasnám még tovább!!! Köszönöm. :) Eszter. (www.berzsankovats.blogspot.com)

szeterka írta...

Köszönöm,és örvendek,hogy tetszett!

Edit írta...

Szia :)
Nekem is nagyon tetszett!
Eszembe jutott mikor kislányként falun voltam nagymamámnál. Mi a tyúktojásokat vittük a piacra eladni. Aztán mikor már a piac bezárni készült, de még nem adtuk el mind, nagymamám lejjebb engedett az árból. Emlékszem akkor még 10 filléresek is voltak. Ma már az 1, illetve a 2 forintost is beszüntették.

Jó volt olvasni, felelevenítetted velem az emlékeim :))))
Nagyon jó a blogod! :)

Szia.
Puszi
Edit

http://edit-gondolataim.blogspot.com/