Gyerekkoromban a házszentelési ceremónia végeztével édesanyám egyet sirült az udvaron, víg fársángi napokat, vigadhatunk, mondta . Akkor sem volt felhőtlen az élet, de ahogy meg volt az ideje a munkának s a böjtnek, úgy megvolt az ünnepnek és szórakozásnak .
Egyszer egy ilyen papjárásos, szikrahideg délután az egyik szomszéd bácsi, ki amúgy nagybátyám volt, sok unszolás után megígérte, hogy elvisz minket szánkázni, rendes kocsiszánnal, s egy pár szürke lóval. Voltunk vagy tízen gyerekek az utcában, fiúk lányok vegyesen.
-Akkor jőtök velem, ha nekem pálinkát hoztok, a lábatokra meg kapcát tekertek- mondta- mert itt fagytok meg nekem, s anyátoknak nem győzök majd mindenik helyett gyermeket csinálni...:) ilyen nagy kópé volt az öreg .
A pálinkával nem is volt probléma, mert édesapámék mindig tartalékoltak egy kis szíverősítőt, viszont a kapca dolog már nem fért bele az akkor sarjadzani kezdő nőiességünk hiúsági mércéjébe.
Végigsiklottunk a falun sikongatva, kipirultan, szinte most is érzem a hideg dérkristályokat az arcomon, porzott a hó, fingtak a lovak, szóval minden adva volt, ami egy ilyen téli kiruccanáshoz elengedhetetlen. De a pálinkásüveg tartalmának szédületes ütemben való kiürülésével egyenes arányban nőtt a Dénes bá kedve, és hangja .Olyanokat kurjantott a lovak mögött csattogtatva bojtos ostorát, hogy a csábeli egyszer elunta a hamis hangokat és nagyot szökve minket egy bogba ledobott a földre, hogy csak úgy nyekkentünk a fagyos havon. Dénes bá ebből semmit észre nem véve ugyanolyan vígan énekelt Szentdomokos felé, most már az üres kocsiszánnal.
-A vaddisznó a búzába csak a füle látszik, énekelte érces orrhangján...az asszonyok kiabáltak Dénes te, néjzél má vissza,elhagytad a kölyköket, rikácsolták.
Szerencsére nagyobb személyi sérülés nem történt,viszont tapasztalatban sokat gyarapodtunk. A következő esetben a fogatos nem kapott pálinkát, mi pedig a kapca dolgot újragondoltuk,hiszen a minusz harminc fok hideg nem gyerekjáték, még ha mi azok is voltunk, gondtalan, vidám gyerekek.
fársáng - farsang
4 megjegyzés:
Gyerekkoromban láttam lovasszánt siklani legutóbb és kapcát is akkor tekertem. Ma már ló is alig akad, de nem ám szán! A kapca sem dívik. Sok fiatal tán a szót sem ismerné! :)
Valóban így van,és azért írom meg ezeket az emlékmorzsákat,hogy ne maradjon a múlt fogságában az a sok szép dolog a gyerekkorunkból.
Amúgy egyetlenszer tudtak ráimádkozni a lábamra kapcát nekem is,egy ilyen téli szánkázás kapcsán,de tudni kell,hogy a mi vidékünk nagyon hideg,sokszor - 35 fok felett van a higany .
A hegyekben értem már meg hasonló hideget. Bírható, ha száraz és szélmentes. Nekem legalább is. :) Felénk viszont nagyon ritka az ekkora keménykedés.
Itt minálunk jelenleg is keménykedik a tél:)
Megjegyzés küldése