2004 december 5 minden bizonnyal nem örömünnepként maradt meg a székely ember emlékezetében.Nem hiszem,hogy ez további magyarázatra szorulna,hiszen azóta is sok pro és kontra érveket sorakoztattak fel a hozzáértők,és nem csupán. A MA kellett eljöjjön ahhoz,hogy feledtesse(?) egykori kitagadásunkat. Nem mondok újat azzal,hogy az önhibánkon kívül szenvedett határmódosítás még 90 év múltával is a legfájóbb ,holott a székelység a legnagyobb magyar,ha fokozni lehet ezt a tudatot.Ezért vagyunk érzékenyek az anyaországból idelátogatók mára már egyre ritkább( hála Istennek) kérdésére,hogy honnan tudunk mi ilyen jól magyarul?
A magyarok történelmét mi sem tanulhattuk( az ok ismerős),de viszont szüleinktől,nagyszüleinktől olyan érzelmi,és értelmi pontossággal vettünk át ,hogy az államalapítástól a szovjetek kivonulásáig minden eseményt ismerünk.Tehát kedves magyar testvéreink mi is ugyanolyan magyarok vagyunk,csak egy pár politikus aláírt egy átkozott szerződést,aminek következtében határok választottak el magyart,és magyart.
Csak ennyi ,ilyen banális,és attól ilyen drámai.Azért néztünk nagyot 2004 december 5-én ,hogy milyen flegmával utasít el,remélem nem az édes ,csak a mostoha testvér. Most azért vagyunk óvatosabbak az ünneplést illetően,azért látunk minden bokor mögött medvét.
Én személy szerint örömmel fogadom el a felém nyújtott kezet.
Bocsánatot kérek az általánosításokért,szerencsére becsületes magyar ember még mindig több akad,mint az ellenkezője.
Igényelni fogom a magyar állampolgárságot,és ugyanolyan magyar maradok,mint mostanáig voltam,és ugyanott maradok magyar ,ahol mostanáig éltem.
KÖSZÖNÖM!
3 megjegyzés:
Drága Monik! Soha ne bánd, hogy nem 2004-ben, hanem most. Nézd ezt a kérdést egy másik síkon.
Soha nem szabad kételkedni abban, hogy a Mindenható (vagy a Gondviselés, vagy a Sors, vagy az Élet - ki minek akarja nevezni) tudja, hogy mit miért tesz. Én a magam részéről igenis hiszem, hogy akkor, a nemmel szavazók kezét Ő vezette...
Tényleg azt gondoltuk, hogy a Kárpát-medence magyarságának egyesítését azokra az emberekre akarta bízni, akik ellenzik? Akiknek nem fáj Trianon? Akiknek nem fáj 56? Akiknek a nemzeti kérdés csak terhet jelent? Sőt, a nemzet szó nem is szerepel a szókincsükben? Nincs ezzel gond, hiszen világnézeti szabadságban élünk...
De tényleg azt gondoltuk, hogy ezt a felemelő feladatot, ezt a dicsőséget nekik szánta a sors? Igazságos lett volna ez?
Nem.
A Mindenható tudta, hogy nem kell olyan dicsőséget rájuk erőltetni, amiből ők nem kérnek.
Mindennek eljön egyszer az ideje. (Aminek pedig nincs itt az ideje, azt hiába is erőltetnénk. Nem fog menni. Mert Ő nem fogja hagyni.) És a mi nemzetünk összefogásának most jött el az ideje. Valójában most szólalt meg igazán a vér szava. Ha már annyi évtizedet tudtunk várni, akkor olyan nagy baj, hogy még egy pár évig várnunk kellett? Igenis, ha végiggondoljuk a világtörténelmet, akkor be kell látnunk, hogy a nagy feladatokat akárkinek a vállára nem teszi a Mindenható. Csak annak aki vállalja, aki bírja, aki nem fél tőle, és nem sajnálja magát.
Én ezt a kérdést csak ebből az alapállásból tudom megközelíteni.
Ja..., és ne bántsuk azokat, akik nem tudják, hogy a székelység a magyarság "kemény magja". Hiszen nem tanította nekik senki, nem tehetnek róla. És hidd el, hogy sokan vagyunk, akik viszont tudják. Mert úgy látszik, nekünk volt, aki elmondja.
Kedves Éva!
Semmiért nem bántanám testvéreimet,nem hiszem,hogy sértő lenne valamely szavam,és hova tovább rájövök én is a dolgok miértjére.
Éppen a tegnap válogattam ki a nagyszüleim személyes irataiból,ami szükséges a honpolgársági procedúrához,és olyan régi katona elbocsájtó leveleket,iskolai bizonyítványokat,mek gyönygybetüs adás-vételi igazolásokat találtam,hogy ezzel igazolhatom családom magyarságát a hívatal előtt.Magunk előtt soha nem volt ez kérdés.
Igazat adok abban ,hogy nem lett volna ideje a szoc.kormány alatt egy ilyen lépésnek,Most utólag én is így látom,akkor nagyon rossz volt ,hiszen a hovatartozás nem kellene pártállás tárgyát képezze.
Most eszembe jutott egy mondás,édesapám mondta:
Az éhes gyerek sovárogva szól a hazatérő apjához:
-kinyert apám!
-balpárt fiam!
A gyerek kenyeret szeretett volna,az apa "félreértelmezte"
-ki nyert?
csak épp kenyér nem volt.
Szeretettel fogadlak én is, ÖSSZETARTOZUNK!
Megjegyzés küldése