Illatok

Nagyon erős az illat-emlékem.Egy-egy illat mindig emlékeztet arra a helyre,szituációra,amikor emlékezetes dolog történt velem, vagy arra ez érzésre, amit akkor éreztem. A vasárnap reggeleknek gyerekkoromban húsleves és cipőkrém szaga volt. A vasárnapi ruhák szépen az ágyon várták,hogy felvegyük, és templomba menjünk bennük. Mindig elvitt édesanyám, pedig még egy kicsit szivesen aludtam volna. De a frissen pucolt, fényes cipőcskémbe hamar elfeledtem az álmosságomat, és szaporán kopogtunk a templomba. A vasárnapot, vagy ünnepnapot mindig kellő tisztelettel megtartották, a mezőn senki nem dolgozott bármilyen jó idő legyen.Ebéd után pedig kiültek az utca végére és nézték a járókelőket. Így találkoztak rég nem látott ismerősök, rokonok,vagy hirt kaptak felőlük valaki által.Itt beszélték meg a dolgaikat, segitséget kértek a következő heti munkájukhoz, amit legtöbbször meg is kaptak. Mi gyerekek ott ugráltunk a felnőttek körül, és nem voltak velünk idegesek, csak a szomszéd Ángyó, akinek nem volt gyereke.Őtőle egy kicsit tartottam. De, amikor meghallottuk a lányok csengő énekét lecsendesedtünk, és bámulva néztük őket.Minden nyári vasárnap délután a nagylányok szőttesbe öltöztek, és az úton sétálva énekeltek. Olyan egyszerre léptek,hogy a macska át szaladhatott a lábuk között. Szépek voltak a lányok, fenségesek.Nagyon vártam, hogy én is már ott lehessek ,és énekelhessek-mindig szerettem énekelni-de amig mi oda nőttünk, már nem volt meg ez a gyönyörű szokás. Mozi volt minden délután és jó szórakozás volt az is . Na igen, addig ültünk az utca végén, amig meg nem éheztünk.Akkor pedig a kicsiszékekkel eregéltünk haza, lassan, ráérősen.A patak illatát érzem most, azt a patakét,ami mellett laktam, és a csodálatos gyerekkoromat töltöttem.Ilyen jellegzetes szaga csak annak a folyónak van, meg a partjára ráhajló fűzfáknak.