2009. január 27., kedd

Illatok

Nagyon erős az illat-emlékem.Egy-egy illat mindig emlékeztet arra a helyre,szituációra,amikor emlékezetes dolog történt velem,vagy arra ez érzésre ,amit akkor éreztem.
A vasárnap reggeleknek gyerekkoromban húsleves és cipőkrém szaga volt.
A vasárnapi ruhák szépen az ágyon várták,hogy felvegyük,és templomba menjünk bennük.
Mindig elvitt édesanyám,pedig még egy kicsit szivesen aludtam volna.
De a frissen pucolt ,fényes cipőcskémbe hamar elfeledtem az álmosságomat,és szaporán kopogtunk a templomba.
A vasárnapot,vagy ünnepnapot mindig kellő tisztelettel megtartották,a mezőn senki nem dolgozott bármilyen jó idő legyen.Ebéd után pedig kiültek az utca végére és nézték a járókelőket. Így találkoztak rég nem látott ismerősök,rokonok,vagy hirt kaptak felőlük valaki által.Itt beszélték meg a dolgaikat,segitséget kértek a következő heti munkájukhoz,amit legtöbbször meg is kaptak.
Mi gyerekek ott ugráltunk a felnőttek körül ,és nem voltak velünk idegesek ,csak a szomszéd Ángyó,akinek nem volt gyereke.Őtőle egy kicsit tartottam.
De,amikor meghallottuk a lányok csengő énekét lecsendesedtünk,és bámulva néztük őket.Minden nyári vasárnap délután a nagylányok szőttesbe öltöztek ,és az úton sétálva énekeltek.
Olyan egyszerre léptek,hogy a macska át szaladhatott a lábuk között.
Szépek voltak a lányok,fenségesek.Nagyon vártam,hogy én is már ott lehessek ,és énekelhessek-mindig szerettem énekelni-de amig mi oda nőttünk,már nem volt meg ez a gyönyörű szokás. Mozi volt minden délután és jó szórakozás volt az is .
Na igen ,addig ültünk az utca végén,amig meg nem éheztünk.Akkor pedig a kicsiszékekkel eregéltünk haza ,lassan,ráérősen.A patak illatát érzem most,azt a patakét,ami mellett laktam ,és a csodálatos gyerekkoromat töltöttem.Ilyen jellegzetes szaga csak annak a folyónak van,meg a partjára ráhajló fűzfáknak.

Nincsenek megjegyzések: