2009. február 3., kedd

Életre készülés

Az iskolakezdés egyik fontos darabját a hátitáskát már a nyár derekán megvették a szüleim egy pár füzettel,ceruzával. Addig próbálgattam,meg hurcoltam ide-oda örömömbe ,hogy már használtnak minősült amire szolgálatba lett volna helyezve. A korai felkelés nem okozott már gondot,mert az óvodába megtanultuk "Ki korán kel...."nem mindig aktuális tanítását.
Édesanyám kézen fogva vezetett el ama intézmény kapujáig,ahol több éven át kisebb nagyobb sikerrel tanitották nekünk az akkor fölöslegesnek tűnő tantárgyakat.
Már az iskolaudvaron barátságok köttettek,amik felnőttként is sokáig meghatározóak voltak az életemben.
Azután kettős sorba állítottak és bevittek az osztályterembe,ahol várt az élet.
Az osztálynak frissen felkent fáradtolajszaga és az ősz iskolaillata újra meghatározó volt az "illatemlékeimbe".
A bicskafaragástól cifra ,fakó kékre festett padokon várakoztak ,ha nem is a tündérmesék,de az első három tankönyv,és egy szál virág a könyvek tetején,egy szál ŐSZI BOROSZLÁN
Nem tudom a hivatalos megnevezését,és azóta ritkán találkozom ezzel a virágfajtával,de ez volt a falunk kertjeiben a legmeghatározóbb színhatás,így szeptember környékén.
Na igen,és ott az osztályterembe a tudásra és csodára szomjas gyerekseregnek ez egy reményteljes kezdés volt az elkövetkező,iskolai évekhez.
Fiatal,frissen kihelyezett tanítónőt kaptunk,aki azután is sok tudatlan kis kobakba próbálta elültetni a tudás magvait és nagy megbecsülést vívott ki e téren.
Nem annyira szorgalmas ,inkább fogékony voltam,és nem volt olyan elrettentő lecke,amit ha akadályokkal is,de sikerrel ne vettem volna.
Délbe,hazafelé akár egy méhraj,úgy zajongtunk,kiabáltunk.
Egyszóval régen is a gyerek az gyerek volt.

1 megjegyzés:

Imola írta...

A tied sokkal szebb es izgalmasabb blog,mint az enyem,igerem olvasni fogom s szivesen varom a kritikaidat,hozzaszolasaidat:)

Imola