Az elmúltra szemem tétován tekint egy percre csak, üldöz a jelen, nem pihenhet régi emlékeken, unos- untalan visszatér megint...
2009. február 4., szerda
Házépités
Hatalmas kövekkel sorakoznak be a szekerek az udvarra. A kollektiv gazdaságba ahány fogatos volt mind besegitett a ház alapjául szolgáló terméskő behordásához.
Kemény munka.Ember és állat egyaránt kivette a részét ebből a nehéz próbatételből.
A ház épitéséhez már kellet a szakemberi tudomány, de segitség mindig volt bőven.
Egy noteszba irogatta édesapám a mindennapi kiadást, hogy ki jött segitségbe,és ki napi bérért. Gyülögettek a bejegyzések, és fogyogatott a pénz.
Úgy is volt, hogy naponta 30 embernek kellet enni adni legalább háromszor.
Kilenc éves voltam akkor, és azt hiszem már a nőiesedés első kis jelei megmutatkoztak rajtam.
Meg is kérdezte az egyik mesterember, hogy"leányka, nem loptad-e el a susztergomolyát?"
Azt hogy mit jelent akkor nem értettem, de valami olyan ami a kis domborulataimra célzott.
Nem is mutatkoztam kint az udvaron, amig el nem végezték és el nem mentek.
Amiután a falakat felhúzták a többi munka mind az édesapám keze munkáját dicséri.
Lassú,megfontolt mozdulatai és széles munkás keze nem csak a fizikai munkára voltak hajlamosak, de az irás,olvasás sem volt idegen tőle.
Több verset is irt. A megmaradt füzetéből majd közzéteszek egy pár verset, mesét .
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése