Tollfosztó kalála

A leánygyermekkel megáldott családok libákat is tartottak, hogy a pihetollból megtölthessék a hozományhoz nélkülözhetetlen párnákat,meg derékaljat. Az Olt vize mindig tele volt a sok gágogó jószággal, nem egyszer kergetett meg kislány koromban eme tollasállat sziszegő családapája. Az össze gyűjtött libatollat a hosszú téli estéken pedig lefosztották az asszonyok, azaz a szúrós részről lefejtették a pihéket.Minden asszony ölébe vett egy-egy szitát és abba rakta bele a megfosztott pelyheket, közben körbe ülve beszélgettek, de csak halkan,mert hanem kifújták az edényből a tollakat. Ilyenkor "cukros törökbúzát" főztek,isteni finom! A kukoricáról nem tudom, milyen módszerrel a héját lesúrolták,és főzték egy fél napig bő vízben cukorral.Langyosra hűlve tálalták, mindenki a kezébe kapta egy-egy pléhtányérban. Hogyha a húsvét előtti hetekben-nagyböjtbe-került sor erre a kalákára, tálaltak fel még aszaltszílvát is,szintén megfőzve .Olyan csodás ízek voltak, annyira természetesek. Felnőtt koromban próbáltam ezeket az ételeket elkészíteni, de nem az az élmény volt, mint akkor gyerekkoromban amit a térdemről, egy bádogtányérból kanalaztam be.