2009. február 11., szerda

Tollfosztó kalála

A leánygyermekkel megáldott családok libákat is tartottak,hogy a pihetollból megtölthessék a hozományhoz nélkülözhetetlen párnákat,meg derékaljat. Az Olt vize mindig tele volt a sok gágogó jószággal,és nem egyszer kergetett meg kislány koromban eme tollasállat sziszegő családapája.
Az össze gyűjtött libatollat a hosszú téli estéken pedig lefosztották az asszonyok,azaz a szúrós részről lefejtették a pihéket.Minden asszony ölébe vett egy-egy szitát és abba rakta bele a megfosztott pelyheket,és közben körbe ülve beszélgettek,de csak halkan,mert hanem kifújták az edényből a tollakat.
Ilyenkor "cukros törökbúzát" főztek,isteni finom!
A kukoricáról nem tudom ,milyen módszerrel a héját lesúrolták ,és főzték egy fél napig bő vízben cukorral.Langyosra hűlve tálalták, mindenki a kezébe kapta egy-egy pléhtányérban.
Hogyha a húsvét előtti hetekben-nagyböjtbe-került sor erre a kalákára,tálaltak fel még aszaltszílvát is,szintén megfőzve .Olyan csodás ízek voltak,annyira természetesek ,én próbáltam felnőtt koromban ezeket az ételeket elkészíteni,de nem az az élmény volt,mint akkor gyerekkoromban amit a térdemről,egy bádogtányérból kanalaztam be.

Nincsenek megjegyzések: