Dobszó

Egy dokumentumfilmben láttam,hogy a törzsek életében mennyire fontos volt mindig a dobszó.
Azzal kérték az esőt,a Manitu segítségét.
Erről jutott eszembe, hogy a falunk életében is volt szerepe a régmúlt időkben. Rádió, tévé híján dobszóval hirdették ki a faluban a főbb híreket, parancsolták közmunkára az embereket,vagy tájékoztattak az árvízveszélyre.
Erre már nagyon halványan emlékszem, nem hallhattam egy-két alkalomnál többször, és ez is már csak szimbolikus jellegű volt.A szüleim, nagyszüleim idejében ez volt a hírcső.
A dobos ember egy sor taktusos dobpergés után magas, éles hangon, szinte énekelve mondta el mondanivalóját. Aprócska termete volt, és peckesen kiabált, érezve saját fontosságát:
Figyelem,figyelem!
Közhírré tétetik!
hogy a csíkszenttamási határban három fejős tehén belement a kollektív gazdaság zabvetésébe.

Amennyiben a gazdák kifizetik a 30 lej pénzbírságot, azon befogott jószágokat hazavihetik!
Ellenkező esetben ezen baromállatok elkobzás tárgyát fogják képezni!
Dobpergés.
Az emberke tovább ment egy utcával-körülötte tíz-tizenöt kíváncsi gyerekkel - nehogy valakinek ne jutna el a füléhez e fontos felszólítás.