2009. május 7., csütörtök

"El kell menni katonának..."

A sorkatona kötelezettség megszűnésével a katonavacsorák,és búcsúztatók is elmaradtak.
Bizonyára ,aki másfél évet katonáskodott valahol a román földön-a mi fiainkat csak oda vitték-
van amiről beszélniük,panaszkodniuk egész életükben,és nem csak rossz értelemben. Most már aki önként vállalja a katonaságot vessen magára,nem kényszeríti senki.:)
Akkor azonban nagy mulatságok előzték meg a katona éveket. A sorozás is nagy hajcihővel járt,a behívó után már szóba sem lehetett állni a legényekkel. Az örömtől-bánattól,meg a bortól eléggé illuminált állapotban voltak.
A szülők katonavacsorát rendeztek a" reguta"számára,ami hasonlóan a lakodalmi mulatsághoz,eléggé nagy készülődéssel járt.Egy faluban egyszerre akár több tíz legénynek is volt behívója,ezek mindenike egy-egy este tartotta a vacsoráját,így akár egy hétig is kábulatban voltak a legénybarátok a sok búcsúzódástól. A"ki se'jozanodok babám,s újra berugok"tipikus esete forgott fenn,amig el nem vitték sorban a sorköteles fiukákat. A katonavacsorán a nagyszámú rokonság,bérma,és keresztszülők,a sok legény meg leánybarát,és nem utolsó sorban a barátnő voltak a meghívottak.A menüsor meg az ajándékszedés ugyanúgy zajlott,mint a lakodalmas mulatságokon. Szebbnél szebb katonaénekek csendültek fel,amelyek mostanára elvesztették aktualitásukat.
Ezekkel a nótákkal kísérték ki a vonatállomásra a fakufferos regutákat a síró szülők,meg barátok,barátnők.
A vonat ablakából elcsattant az utolsó csók,az utolsó dalfoszlány:
"Októbernek,októbernek elsején,
nem süt a nap Csíkkarcfalva mezején,
elbúcsúzom a virágtól az ágtól,
azután a csíkkarcfalvi lányoktól....."

Nincsenek megjegyzések: