A sorkatona kötelezettség megszűnésével a katonavacsorák, és búcsúztatók is elmaradtak.
Bizonyára, aki másfél évet katonáskodott valahol a román földön-a mi fiainkat csak oda vitték-
van amiről beszélniük, panaszkodniuk egész életükben, és nem csak rossz értelemben. Most már aki önként vállalja a katonaságot vessen magára, nem kényszeríti senki.:)
Akkor azonban nagy mulatságok előzték meg a katona éveket. A sorozás is nagy hajcihővel járt,a behívó után már szóba sem lehetett állni a legényekkel. Az örömtől-bánattól, meg a bortól eléggé illuminált állapotban voltak.
A szülők katonavacsorát rendeztek a" reguta"számára, ami hasonlóan a lakodalmi mulatsághoz, eléggé nagy készülődéssel járt.Egy faluban egyszerre akár több tíz legénynek is volt behívója, ezek mindenike egy-egy este tartotta a vacsoráját, így akár egy hétig is kábulatban voltak a legénybarátok a sok búcsúzódástól. A"ki se'jozanodok babám,s újra berugok"tipikus esete forgott fenn, amig el nem vitték sorban a sorköteles fiukákat. A katonavacsorán a nagyszámú rokonság, bérma,és keresztszülők, a sok legény meg leánybarát, és nem utolsó sorban a barátnő voltak a meghívottak.A menüsor meg az ajándékszedés ugyanúgy zajlott,mint a lakodalmas mulatságokon. Szebbnél szebb katonaénekek csendültek fel, amelyek mostanára elvesztették aktualitásukat.
Ezekkel a nótákkal kísérték ki a vonatállomásra a fakufferos regutákat a síró szülők, meg barátok, barátnők.
A vonat ablakából elcsattant az utolsó csók,az utolsó dalfoszlány:
"Októbernek,októbernek elsején,
nem süt a nap Csíkkarcfalva mezején,
elbúcsúzom a virágtól az ágtól,
azután a csíkkarcfalvi lányoktól....."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése