Szüreti bál

Újra itt az ősz,eljött a szüreti bálok ideje. Szombaton már lóháton éneklő csőszöktől volt hangos a falu: Ősszel érik babám a fekete szőlő....énekelték,habár hideg vidékünkön nem terem meg e nemes gyümölcs.
Ez senkit nem tántorít el attól,hogy szüreti bált szervezzen,ugyanis a piacon a román gazda szívesen cserél szőlőt krumplival,és máris megvan az alapanyag.
A hetvenes években-a mi fiatalságunk éveibe-hasonló volt a folyamat,csak akkor a katonaköteles legények rendezték ,tehát a húszéveseké volt a világ. Most pedig ,aki vállalkozik erre ,mindenkit szívesen látnak.
Akkor 10 csőszpár volt a szokásos és a tizenegyedik pár a csőszbíró,akik nem csak címben,hanem méltóságában is a döntőbíró szerepét kellet képviselje,ugyanis nem mindig zajlott zökkenőmentesen a szüreti bál.

Pénteken este a termet díszítettük fel szőlőfürtökkel ,úgy hogy onnan lopni is lehessen,amit ha észrevettek a csőszbíró megbüntetett valami szimbolikus összegre.Két szőlőkoszorút  fontunk,amelyek a bál alkalmával értékesítésre kerültek.A kisebbik koszorút tombolán nyerhettek meg,a nagyobbik pedig árverezés tárgyát képezte( szinte mindig meg volt bundázva...:)))Másnap - szombaton- lóháton,és feldíszített szekéren körbejártuk a szomszéd falvakat,hogy tudomást szerezzenek az esti bálról. A lovakat azelőtti napokban be kellett tanítani,hiszen őnekik is viselkedniük kellett,és a zenétől sem szabadott megijedniük.
A csőszök székelyruhát viseltek a felsőtestükön átkötött piros szalaggal ,a csőszbírák pedig még egy kék szalagot kötöttek ,tehát ezzel szemléltették a nem mindennapi fontosságukat.
A bál estéjén egy szép betanult csősztáncot táncoltunk,majd kezdődött a reggelig tartó mulatság.  A szőlőlopás folyamata,vagy az árverés nem ment soha olyan simán,bizony voltak lájbitépések, nem egyszer komoly verekedésbe is torkollott.
A csont a hússal jár -tartják - ez is hozzá tartozott a falu életéhez.