2010. december 7., kedd

Gyermekkorom disznóölései

Nyilván nem csak a régi gyerekkori disznóvágásokról vannak élményeim,de azok voltak a legmeghatározóbbak számomra.Akkor még élt drága édesanyám,és hagyta,hogy gyerek legyek ,ami egészen más világításba helyezi a dolgokat. Reggel korán már pattogott a tűz,és nagy fazékban forrósodott a víz.
A disznófogó emberek már kezdtek gyűlni,édesapám a késeket fente egy acéllal ,édesanyám pedig tálakat,törlőkendőket szerelt elé nagy szorgalommal.
-Na osztán ki fogja meg a tálat?-kérdezte játékosan Péter bácsi,a mészárosnak kinevezett szomszéd
-én aztán nem, tudom istenem-bújok el anyám mögé-
-jóra bízná maga es,a leánka még a filit es béfogja,nehogy hallja a disznyó sírását,eppe ő fogja meg a tálat-véd meg édesanyám a legrosszabb munkától,ami a disznóvágással jár.
Ugyanis a tálat,amiben a vért felfogják valakinek tartania kell,de az a valaki én soha nem tudtam lenni,azért voltak nem annyira jó élményeim ezeken a reggeleken.
Aztán kimennek ,és én amikor hallom a disznó sivítását bemegyek a tisztaszobába,és a fülemet befogva éneklem hangosan a szenttamási csonkatornyot,hogy ne halljam mi történik odakint.
Nem sok idő múlva aztán elcsendesedik minden,már az emberek is jönnek befelé nagy csizmaütögetéssel,hogy a havat leverjék a lábukról.
Édesanyám falnivalót rak az asztalra,édesapám pálinkát tölt és falatozni kezdenek.
-ügyej ki Teri közbe,nehogy úgy járjunk,mint az egykori ember,hogy amíg reggeliztek elfutott a levágott disznyója-viccelődnek az emberek
Majd az asszonyok is kezdenek jövögetni,akik segítenek a finom falatok előállításában.Először Kerekes mámá érkezik(apai nagyanyám),ő a pontosság,és az ész ,(drága édesanyám sokszor sírt titokban miatta),utána Szeles mámá érkezik (anyai nagyanyám) ,mindkettőn fekete hárászkendő van és gomolyog be mögöttük a hideg  ahogy bejönnek az ajtón.
Bizony jó az öreg a háznál,mert a piszkos munkát,mint például a béltisztítást is el kell végezze valaki,és a fiatalasszonyok mindig egy kicsit finnyásak voltak ezen a téren:- )Kint már megperzselték a disznót,meg is mosták,szépen megvakargatták a szőrét,olyan patyolatra,amilyen soha nem volt éltében.
A feldolgozással leginkább az asszonyok munkálkodtak,addig a férfiak koccantottak: adjon Isten egészséget az elhasználására. Mocskostokány volt a hagyományos étel ilyenkor puliszkával,melléje savanyú uborkával,és tormával.Attól bizony én sem idegenkedtem,mint a véres táltól.:))
Amikor szép sorjába elkészült a kolbász,véres,májas,meg sok sok finomság ,és amíg készült a vacsora a gyerek dolga volt elhordozni az úgynevezett aprólékot,vagyis kóstolót a szomszédoknak,rokonoknak.Egy tányérra tettek akkora kolbászt,meg vérest,hogy  körbeérje,a közepére pedig egy darab szeletnek való húst,ezt letakarták egy fehér szelvéttel.
Azt kimondottan szerette minden gyerek,hiszen kaptunk egy-egy lejt ,és cukorkát a fáradozásunkért.
A vacsora mindig káposztaléleves volt,utána  sült kolbász ,hurka meg  karaj krumplipürével.Arra már a közeli rokonság is eljött.
Kellemes beszélgetésekre emlékszem,és gyöngyöző kacagásokra.

6 megjegyzés:

Lili írta...

Jó volt olvasni, kellemes emlékek idéződtek fel általad. Köszönöm:)

monik írta...

Örvendek,hogy kellemes emlékek jönnek elő ,akkor már ez megérte megírnom! :)
Baráti ölelés!

Ágni írta...

Istenem! ha egy ilyen kóstolós tál közelébe kerülhetnék még egyszer az életben!

monik írta...

Görögországban nincs hagyománya a disznó tartásnak?
Majd ha hazalátogatsz Magyarországra,hátha meglep a család egy disznótoros vacsorával:))

Erika Nagy Farkas Dudás írta...

Kedves Monik, nagyon köszönöm, hogy ennyi sok érdekes írást találtam nálad, az ünnepekben gyakran benézek majd hozzád, hogy keresgéljek!
Legyen boldog a karácsonyod és sikeres a következő éved!
Ölelés,
Erika

monik írta...

Kedves Erika!Örvendek,hogy találtál szemezgetni valót nálam,és én is hasonlókat kívánok Neked!
Üdvözlettel! monik.