A gazda dolga volt a kenyértörés, azaz az ép kenyér megszelése.Hogyha nem volt otthon a férfi, akkor jöhetett szóba az asszony, mint kenyértörő.Emlékszem édesapám profiljára,amint fedetlen fejjel a kenyér lisztes felére keresztet rajzolt, és valami áldásfélét mondott, majd szelt az ép kenyérből. Akkor nagy volt a kenyér becsülete, hiszen amíg a magból kenyér válik sok verejtékes munka kísérte. Nem is dobáltuk el, még ha kissé szikkadt volt sem, esetleg különleges esetben a disznó ette meg.
A lámpagyújtás a ház asszonyát illette.Ő a melegség és a világossság forrása volt.
Olyan régen voltam gyerek, hogy emlékszem ahogyan édesanyám a petróleumlámpát gyújtotta ,és köszöntötte a családot : Jó estét adjon Isten!
Milyen szép, és mennyire egyszerű. Nem volt benne pátosz, nem volt benne irónia, csak azt tette,amit tanult a szüleitől, és azoknak mondta,akiket szeretett.
Kenyérszelés, lámpagyújtás. Mindennek megvolt a jelentése, és szerepe. Rend volt abban a világban, józan paraszti rend, ami a mai zűrzavaros életünkből nagyon hiányzik. Mert úgy a családfőnek, mint a ház asszonyának, és nem utolsó sorban a gyerekeknek, a ház körüli munkáknak meg volt a maguk jól elrendezett helye, rendje.
Most felborulni látszanak a szerepek, nő-férfi szerep, szülő-gyerek szerep, a munkamegosztás(vagy nem megosztás)
És az újság?
Az újság jelentése ebben az esetben az újhold. Ha édesanyám észrevette a vékony holdsarlót, rögtön aprópénzt nyomott a kezembe, és az ablakhoz állva ezt a mondókát,vagy imát mondtuk:
Adjon Isten Újhold,
jó napokba jó órákat,
jó órákba jó perceket,
jó percekbe jó istenpillantatokat Ámen.
Hogy ez pénzbevonzó rituálé volt, vagy csak a szegénység tanította meg őt az újhold, és a pénz összefüggéseire nem tudom, de volt benne valami ősi varázslatféle.
A földön talált pénznek is beszéltek,hogy :apád-anyád ide jöjjön!
Vagy a hosszú szárazság utáni esőcseppeknek,hogy :Uram áldd meg,szaporítsd meg!
Mára elég ennyi nosztalgia:))
6 megjegyzés:
Igen, a kenyeret felénk is így szentelték, de általában nagyanyám. Az "apád s anyád ide jöjjön" mondás is járta errefelé és jelképesen még meg is köpködték a talált pénzt.
monik, fölkavaró, amit írtál. ez nem is nosztalgia, valami más. sóvárgás egy rend után, ami nincs. vannak szokásaink, mert nélkülük nem menne, keretet adnak a napnak, biztonságot. de figyeljük meg, élte van-e bennük? meghittség, tartalom?
nagyon-nagyon jó bejegyzés, gratulálok!
erika
Lehet ,hogy nemcsak nosztalgia,nem tudom,de a rend nagyon hiányzik a mai világból,és az mindennek az alapja.
Meg persze a szeretet,ami mindent felülír.
MJ,igazad van,meg köpködték a talált pénzt!
"Baráti ölelésem! MJ"
Még ma sem tudok úgy felvágni egy kenyeret, hogy ne kereszteljem meg. Ilyenkor, ha lát valaki a családból megmosolyog, de nekem ez kell, ezt láttam Anyámtól.
Megint csak jól eső érzésekkel olvastalak, köszönöm:)
Örvendek,hogy jóleső érzéssel töltött el ez az emlékmorzsa!
Megjegyzés küldése