2011. február 1., kedd

Egy pár szó a kenyértörésről,a lámpagyújtásról,és az újságról

 A gazda dolga volt a kenyértörés, azaz az ép kenyér megszelése.Hogyha nem volt otthon a férfi, akkor jöhetett szóba az asszony, mint kenyértörő.Emlékszem édesapám profiljára,amint fedetlen fejjel a kenyér lisztes felére keresztet rajzolt, és valami áldásfélét mondott, majd szelt az ép kenyérből. Akkor nagy volt a kenyér becsülete, hiszen amíg a magból kenyér válik sok verejtékes munka kísérte. Nem is dobáltuk el, még ha kissé szikkadt volt sem, esetleg különleges esetben a disznó ette meg.

 A lámpagyújtás a ház asszonyát illette.Ő a melegség és a világossság forrása volt.
Olyan régen voltam gyerek, hogy  emlékszem ahogyan édesanyám a petróleumlámpát gyújtotta ,és köszöntötte a családot : Jó estét adjon Isten!
Milyen szép, és mennyire egyszerű. Nem volt benne pátosz, nem volt benne irónia, csak azt tette,amit tanult a szüleitől, és azoknak mondta,akiket szeretett.
Kenyérszelés, lámpagyújtás. Mindennek megvolt a jelentése, és szerepe. Rend volt abban a világban, józan paraszti rend, ami a mai zűrzavaros életünkből nagyon hiányzik. Mert úgy a családfőnek, mint a ház asszonyának, és nem utolsó sorban a gyerekeknek, a ház körüli munkáknak meg volt a maguk jól elrendezett helye, rendje.
Most felborulni látszanak a szerepek, nő-férfi szerep, szülő-gyerek szerep, a munkamegosztás(vagy nem megosztás)
 És az újság?
 Az újság jelentése ebben az esetben az újhold. Ha édesanyám észrevette a vékony holdsarlót, rögtön aprópénzt nyomott a kezembe, és az ablakhoz állva ezt a mondókát,vagy imát mondtuk:
 Adjon Isten Újhold,
jó napokba jó órákat,
jó órákba jó perceket,
jó percekbe jó istenpillantatokat Ámen.
Hogy ez pénzbevonzó rituálé volt, vagy csak a szegénység tanította meg őt az újhold, és a pénz összefüggéseire nem tudom, de volt benne valami ősi varázslatféle.
A földön talált pénznek is beszéltek,hogy :apád-anyád ide jöjjön!
Vagy a hosszú szárazság utáni esőcseppeknek,hogy :Uram áldd meg,szaporítsd meg!

Mára elég ennyi nosztalgia:))

6 megjegyzés:

MJ írta...

Igen, a kenyeret felénk is így szentelték, de általában nagyanyám. Az "apád s anyád ide jöjjön" mondás is járta errefelé és jelképesen még meg is köpködték a talált pénzt.

Erika Nagy Farkas Dudás írta...

monik, fölkavaró, amit írtál. ez nem is nosztalgia, valami más. sóvárgás egy rend után, ami nincs. vannak szokásaink, mert nélkülük nem menne, keretet adnak a napnak, biztonságot. de figyeljük meg, élte van-e bennük? meghittség, tartalom?
nagyon-nagyon jó bejegyzés, gratulálok!
erika

monik írta...

Lehet ,hogy nemcsak nosztalgia,nem tudom,de a rend nagyon hiányzik a mai világból,és az mindennek az alapja.
Meg persze a szeretet,ami mindent felülír.
MJ,igazad van,meg köpködték a talált pénzt!

MJ írta...

"Baráti ölelésem! MJ"

Lili írta...

Még ma sem tudok úgy felvágni egy kenyeret, hogy ne kereszteljem meg. Ilyenkor, ha lát valaki a családból megmosolyog, de nekem ez kell, ezt láttam Anyámtól.
Megint csak jól eső érzésekkel olvastalak, köszönöm:)

monik írta...

Örvendek,hogy jóleső érzéssel töltött el ez az emlékmorzsa!