2011. május 3., kedd

Emlékmorzsa 10

Sziasztok!

Kissé elhanyagoltam a blogolást,de Isten bizony igazoltan hiányoztam,hiszen született egy gyönyörű unokám,és ők kötötték le minden gondolatomat.

 Ennek kapcsán jutott eszembe a következő emlékmorzsa, ami szintén egy kisbabához kötődik, aki unokahúgom  és ő volt az egyetlen újszülött  akit megérinthettem addigi zsenge leánykakorom alatt. Negyedik gyerek lévén nem kísérte nagy felhajtás a születését, de mivel három fiú testvér után jött, így csak-csak szélesebben mosolyogtak rá a szikár,napbarnított székely férfiarcok.
Aprócska kis pelyhes baba volt, ángyom többször kért meg, hogy pesztráljam, amíg ide-oda elszalad,meg a házimunkát végzi, mivel a bátyjai nem szívesen foglalatoskodtak ilyen "asszonmunkával"
Mély, redős babakocsiba sétáltattam hát az utcában,  rázogattam türelmetlenül, mert a többi gyerek ott csivitelt a porondon, és én szívem szerint velük lettem volna, nem egy síró-bőgő masinával.
A gyerekzsivaj hívása biza erősebbnek bizonyult az akkor még ki sem alakult anyai ösztöneimnél(6-7 éves lehettem) és a döcögő alkalmatosság pici terhével együtt közéjük vegyültem, ami nem is okozott addig gondot, amíg csendben volt a pólyás kis csomag, de nem sokáig. Egyik szomszéd fiú ugyanis belehajolt a babához és Tarzant megszégyenítő kiáltással ordította : Teríí a buba belész...t!
Akkor ért először a trauma, hogy bizony ezt a kis ordibáló emberkét  nekem kell megszabadítanom sírása okától.
Én pedig ott helyben az Olt partján, a pázsiton úgy tisztába rittyentettem, még a popsiját is megmostam az alig 12 fokos vízbe, textilpelenkába csavartam,még az úgynevezett pókába is belekötöttem.Úgy nézett ki szegényke, mint egy elfuserált karácsonyi csomag, és mint aki jól végezete dolgát a mocskos pelenkákat a folyóba dobtam azon megfontolásból, hogy amit a víz elvisz, azt nem kell megmosni.
Olyan szép,egészséges kisleány cseperedett belőle, mint a barack,hiába na...az edzettség :)
Ez volt életem első találkozása a sz...s pelenkával, de hála Istennek nem az utolsó.

11 megjegyzés:

MJ írta...

Gratulálok! :)
Vidám történet, nagyon jól szórakoztam rajta, ahogy magam elé képzeltem. :)
Ilyen kocsiban tologattak engem is anno, de tényleg! :)

monik írta...

Örvendek hogy tetszett,és valóban ez a babakocsi volt a mi gyerekkorunk hy tek felszereltségű vívmánya:)

Éva írta...

Aranyos történet.

Anikó írta...

Nosztalgia , de jólesett:))

monik írta...

:) Köszönöm !

Györgyi írta...

A történet kedves, a babakocsi pedig sokunknak nosztalgia élményt ad. Réges- régen, ott ahol a kúrta farkú malac az túr, ott tologatott anyácska ilyen babakocsiban engem.

nfde írta...

Felénk is hasonló volt, emlékszem gyerekkoromból. Egyszer kiszámoltam, hán y pelenkacsere van mögöttem. Négy gyerek után... mára már elfelejtettem a számot. Csak a mosolyukat nem.

Erzsébet írta...

Gratulálok az unokához!
Kedves történet, szívesen olvastam.

Hunfalvy Délibáb:* írta...

Unoka? :))) Isten éltesse!

monik írta...

Köszi! :)

csakBea írta...

Ha hinni lehet a régi képeknek, nekem is ilyen babakocsim volt :)