2009. május 26., kedd

A búcsút pénzzel járják

Nem lehettem 4-5 évesnél nagyobb leányzó,amikor legelőször anyai nagyanyám elvitt a somlyói búcsúra.A régi,kommunista rendszerben nem zarándokoltak nyíltan az emberek százezrei,de akkor is nagy volt a sokaság.Arra emlékszem,hogy bent a templomban éjszakáztunk,és csak másnap-vasárnap- tértünk haza.A félhomályos templom éjszaka eléggé furcsa volt énnekem,a sok imádkozó,alvó,evő emberekkel.Úgy állították,hogy csak akkor nyerünk teljes búcsút, ha egész éjszaka imádkozunk, arra nem emlékszem,mennyire sikerült átvirrasztani azt az éjszakát.
A rendszerváltás után visszaállt a régi búcsújárás rendje, aminek történelmi, és vallási előzményei visszanyúlnak az 1700-as évek reformációs időszakára.
A mostani zarándoklat gyalog történik a Csíksomlyótól 50 km körzetekről,a távolabbi helyekről vonattal, busszal jönnek az emberek százezrei.Egy faluból indul az un.keresztalja,elől a keresztvivő emberrel, utána csengettyűssel és 30-40 ember követi gyalog.Van amelyik csoport két napig is gyalogol, amíg meg nem érkeznek Pünkösd szombatjára a csíksomlyói nyeregbe tartott ünnepi misére.A moldvai csángók szintén képviseltetik magukat, habár szegények már alig beszélnek magyarul-de magyarul éreznek.
A szép, nyári idő sokszor haragossá válik, és nem egyszer verte el a jégeső az istentisztelet után a vásári forgatagban nézelődő zarándokokat.Ez a megpróbáltatás is része az áldozatnak.Azt mondják a régi öregek,hogy "nem ver búzát belőlünk", mármint a jégeső. A búcsút pénzzel járják,ilyenkor illik "búcsúfiát"venni az otthon maradt családtagjainknak(tükrös szívet, similabdát, stb.)
Az együtt imádkozás összehozza a világ minden tájáról összegyűlt magyarságot.

2009. május 7., csütörtök

"El kell menni katonának..."

A sorkatona kötelezettség megszűnésével a katonavacsorák, és búcsúztatók is elmaradtak.
Bizonyára, aki másfél évet katonáskodott valahol a román földön-a mi fiainkat csak oda vitték-
van amiről beszélniük, panaszkodniuk egész életükben, és nem csak rossz értelemben. Most már aki önként vállalja a katonaságot vessen magára, nem kényszeríti senki.:)
Akkor azonban nagy mulatságok előzték meg a katona éveket. A sorozás is nagy hajcihővel járt,a behívó után már szóba sem lehetett állni a legényekkel. Az örömtől-bánattól, meg a bortól eléggé illuminált állapotban voltak.
A szülők katonavacsorát rendeztek a" reguta"számára, ami hasonlóan a lakodalmi mulatsághoz, eléggé nagy készülődéssel járt.Egy faluban egyszerre akár több tíz legénynek is volt behívója, ezek mindenike egy-egy este tartotta a vacsoráját, így akár egy hétig is kábulatban voltak a legénybarátok a sok búcsúzódástól. A"ki se'jozanodok babám,s újra berugok"tipikus esete forgott fenn, amig el nem vitték sorban a sorköteles fiukákat. A katonavacsorán a nagyszámú rokonság, bérma,és keresztszülők, a sok legény meg leánybarát, és nem utolsó sorban a barátnő voltak a meghívottak.A menüsor meg az ajándékszedés ugyanúgy zajlott,mint a lakodalmas mulatságokon. Szebbnél szebb katonaénekek csendültek fel, amelyek mostanára elvesztették aktualitásukat.
Ezekkel a nótákkal kísérték ki a vonatállomásra a fakufferos regutákat a síró szülők, meg barátok, barátnők.
A vonat ablakából elcsattant az utolsó csók,az utolsó dalfoszlány:
"Októbernek,októbernek elsején,
nem süt a nap Csíkkarcfalva mezején,
elbúcsúzom a virágtól az ágtól,
azután a csíkkarcfalvi lányoktól....."

2009. május 6., szerda

Dobszó

Egy dokumentumfilmben láttam,hogy a törzsek életében mennyire fontos volt mindig a dobszó.
Azzal kérték az esőt,a Manitu segítségét.
Erről jutott eszembe, hogy a falunk életében is volt szerepe a régmúlt időkben. Rádió, tévé híján dobszóval hirdették ki a faluban a főbb híreket, parancsolták közmunkára az embereket,vagy tájékoztattak az árvízveszélyre.
Erre már nagyon halványan emlékszem, nem hallhattam egy-két alkalomnál többször, és ez is már csak szimbolikus jellegű volt.A szüleim, nagyszüleim idejében ez volt a hírcső.
A dobos ember egy sor taktusos dobpergés után magas, éles hangon, szinte énekelve mondta el mondanivalóját. Aprócska termete volt, és peckesen kiabált, érezve saját fontosságát:
Figyelem,figyelem!
Közhírré tétetik!
hogy a csíkszenttamási határban három fejős tehén belement a kollektív gazdaság zabvetésébe.

Amennyiben a gazdák kifizetik a 30 lej pénzbírságot, azon befogott jószágokat hazavihetik!
Ellenkező esetben ezen baromállatok elkobzás tárgyát fogják képezni!
Dobpergés.
Az emberke tovább ment egy utcával-körülötte tíz-tizenöt kíváncsi gyerekkel - nehogy valakinek ne jutna el a füléhez e fontos felszólítás.