2009. június 30., kedd

Lüdércek és szépasszonyok

Mióta az eszemet tudom,és a szüleimtől,nagyszüleimtől hallottam,a falunk népét mindig vallásos,templomba járó embereknek ismertem. Különös módon mégis a babonát,a misztikát mindig keverték a vallással.
Gyermekkoromban sokszor hallgattam az öregek meséit meg a misztikus elbeszéléseit.Nem voltam félős leányka,de borsózott a hátam egy-egy ilyen történet hallatán.Kérdezősködéseimre édesapám mindig leintett,azt mondta hazugság az egész ,talán az tett még kíváncsibbá engem.
Egy öreg szomszéd bácsi volt az egyedüli, akitől kimerítő magyarázatot kaptam a túlvilággal kapcsolatban.Ő mesélt el ilyen "hihető" részleteket. Mondta,hogy a "szépasszonyok"( nem e világiak :) )befonták a lovak farkát meg sörényét,és egész éjjel lovagoltak rajtuk,hogy reggelre csupa hab volt a lovak teste. A " lüdércek" pedig az alvó asszonyra térdelve keltettek riadalmat.
(a mellette alvó férjről nem szolt a fáma) . A boszorkányos mesék tetszettek leginkább,még név szerint is megnevezte az illető asszonyságot.
Én bámultam eléggé X nénit ,de soha semmi furcsát nem találtam rajta,ügyes takaros asszony volt ,még "vakarut"is adott mindig ,amikor kenyeret sütött.
Tehát nekem személy szerint jó kapcsolatom volt a boszorkánnyal.De az is lehet,hogy ő volt a jó boszi,mert akit"megcsináltattak" ,azt X néni visszaimádkozta erre a szép árnyékvilágra.
Volt neki vagy négy rossz gyereke , azokra nem hatott eléggé az anyjuk varázsigéje.
Azóta sok víz lefolyt az Olton ,nem él a mesélő ember sem a jó boszorkány,ha nem egy fekete macska bőrébe bújva ijesztgeti sikertelenül a durvább mesékhez szokott utódokat.

2 megjegyzés:

Hanga írta...

Olyan jó, hogy leírod ezeket a történeteket. Gyerekkoromban, nálunk a faluban is volt egy "hivatásos" boszorkány, nem tudom mivel érdemelte ki a hírét, de mindig félelemmel vegyes csodálattal néztünk fel rá.

monik írta...

Most jöttem rá -mióta írogatom a kis történeteket-,hogy mennyi minden maradt meg az emlékezetemben.