2009. július 14., kedd

Pálinkafőzés

Vidékünk jellegzetes itala a rozspálinka.Mivel a finom,magvaváló szilva nem honos minálunk(csak a fosókaszilva) így az emberi találékonyság nem ismert határokat ha egy kis szédülésre vágyott.
A rozsot megdarálták,utána bedöglesztették egy nagyobb hordóba.Miután megért jöhetett a kifőzés.A régi rendszerben nem engedték az ilyen fajta mesterkedést,ezért éjszaka főzték a pincében,vagy valami eldugott helyen.
Pálinka főző rézüst a faluban nem sok volt,ezért egy fél liter jóféle pálinka fejében odaadták a bizalmasabb embereknek a " portékát".Este későn lehetett hallani a kis kézi szekér zakatolását,meg a csörömpölést,édesapám ilyenkor megjegyezte,hogy "viszik a menyasszonyt".Ez volt a megnevezése,nehogy a gyerekek akaratlanul is elárulják a hétpecsétes titkot.
A folyamat hosszú volt,10-12 órát csöpögött a nemes nedű a spirál alakú rézcsövön.A segítségben sosem volt hiány az ilyen munkálkodásoknál,csoda jó szimatuk volt a teremtés felcsíki koronáinak,akármilyen titokban is tartották a háziak.
Kétszer járatták le,hogy jó erős,tiszta pálinka legyen,de már az első rendnek is volt hatása.Mondóvíznek hívták,és pont annak a célnak felelt meg,hogy legyen türelmük kivárni a tiszta rezest.
Hogy rozsból készült,és mégis tyúkszaros pálinkának hívták azt sohasem értettem,mert egyszer sem vettem észre,hogy a tyúkok görbe tojományait belefőzték volna:)).

Nincsenek megjegyzések: